"Nincsenek véletlenek." "Minden okkal történik." Két mondat, amitől mindig libabőrös leszek. Ezt tipikusan olyan emberek mondogatják, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az életükkel. Nekem sincs, de azért ilyen megingathatatlan meggyőződéssel biztosan nem mernék ilyesmit mondani. A mai, borzasztóan "spirituális", "pozitívan gondolkozó" világban eretneknek számítok kétkedésemmel az eleve elrendeltség összes verziója ellen. Ráadásul lehet, hogy tényleg nincs igazam. Valami értelmes magyarázatot kéne már találnom arra, hogy miért ragaszkodom annyira a véletlenekhez. Mindenki a maga képére formálja az Istent. Én is! Ha isten lennék, belepusztulnék az unalomba, ha nem érnének meglepetések. Naiv elképzelés :) Hangyaperspektíva. Ha Isten saját hasonlóságára teremtett minket akkor sokkal jobban ért minket, mint ahogy eltudnánk képzelni.
6 megjegyzés:
Éppen most hallgatok előadásokat a buddhizmus és az ayurveda kapcsolatáról(Tan kapuja youtube csatorna).Azt mondja, hogy a gyógyulás ott kezdődik amikor rájövünk, hogy mindenről mi saját magunk tehetünk, nem külső erők irányítanak minket.Minden rezdülésünk a pillangó szárnycsapása, ami földrengést vált ki a Föld másik oldalán.Az egyensúly megtalálása a legfontosabb.
Lehet, hogy így van, időnként én is látok lavinaszerű következményeket, amiket pici hógolyók indítanak el. Néha meg olyan, mintha bizonyos tettek, szavak minden visszhang nélkül hullanának a földre.
A "mag" hasonlat a legtalálóbb számomra.
A 3. előadásban azt mondja az előadó, hogy ami benne van az ember karmájában azt megteszi előbb vagy utóbb.Nagyon megkavar ez a felnőttéválásosdi a gyerekeknél, hátborzongató a sok véletlen lehetősége.Én nem vagyok meggyőződve a reinkarnációról(sem), a tudatalattiban hiszek, családiban és kollektívben egyaránt.Nagyon éretlennek érzem magam ehhez a forgószélhez, aminek megélem ezt az időszakot.Nem csodálom és nem tartom már feleslegesnek a tradícionális társadalmak rítusait erre vonatkozóan.Hibalehetőség minden igyekezet ellenére lehet, de a véletlenre vagy a sorsra bízni a dolgokat talán felelőtlenség.A játékelmélet szerint nincs jó vagy rossz döntés, ha tudunk vele élni jó, ha nem akkor rossz.
Nem is a véletlenre bízod. Hanem a gyerekedre, akit te neveltél. Ha Ákos nem szakad el tőlünk, talán sose lett volna ilyen érett, talpraesett. Ezt nehéz szégyenkezés nélkül belátni, de így van.
Az biztos, hogy büszke lehetsz Ákosra :)
Nagyon büszke vagyok rá :) De te is Sárira!
Megjegyzés küldése