2017. április 17., hétfő

Az én húsvétom

Nem győzök csodálkozni az álmok hajszálpontos történetein. Az enyém ma hajnalban tökéletesen leírta, amin keresztülmegyek. 
Egy kiránduláson voltunk az én kis munkahelyi csapatommal. Beszélgettünk, nevetgéltünk, nagyon klassz, oldott volt a hangulat. Talán valamit ettünk is, mert nekem zsíros volt a kezem. Egy keresztúttól nem túl messze táboroztunk le. A keresztútnál volt egy elég egyszerűen kiépített kút. Oda mentem kezet mosni, a főnököm meg utánam jött ezt lefényképezni (egyébként is fényképezgetett, év végén diavetítést szokott csinálni a közös programokon készült képekkel). Nevetve ugrattam, hogy ez egy végtelenbenyúló kézmosás lesz, mire elkészül a művészi fotó.
Érdekesek az álmok, na meg az ünnepek is. A mai ünnepek, amik már ki tudja, hány rétegből épülnek fel, és ezek hatásai alól úgy tűnik, mégsem nem vonhatom ki magamat. Mint a húsvét is. A leghangsúlyosabb, amit nagyon nyom is minden média, hogy termékenységünnep. A tojás, a nyuszik, locsolkodás. A pészach: a kivonulás, a véráldozat. Amit a kereszténység pakolt rá: a kereszthalál, feltámadás, bűnbocsánat, megtisztulás.
Most mindezt megélem. Most, ebben a négynapos ünnepben, ebben a légüres térben érzem, mennyire nem normális, ahogy élek. Magam előtt is pirulva vallom be, hogy nincs hobbim. Semmi nem köt le. Annyira a kívül helyeztem a fókuszt a családomtól a munkahelyi közösség meg a sporttevékenységek felé, hogy itthon alig tudok mit kezdeni magammal. Ez régen nem volt így, fel tudtam töltődni itthon, de most szabályosan fulladozom. Tegnap este azzal a kis fohásszal feküdtem le, hogy el tudjak távolodni mindentől, ami nem fontos, és csak a tiszta szeretet maradjon bennem. Semmire nem vágyom jobban.

1 megjegyzés:

Alma írta...

Az öröm :)
Amúgy nem kell mindig kárhoztatni magát az embernek.Egyszer így van, máskor úgy.Most ez van.

A legújabb testamentum

Ha valaki még nem látta volna... Egy lelkendező filmkritikus: http://filmmanias.eblog.hu/kritika-legujabb-testamentum-the-brand-ne...