A könyvtárban a Polcz Alaine könyvek böngészése közben akadtam egy érdekességre, a puritán "A rend és a rendetlenség" címet viseli. A világhoz, magunkhoz való viszonyunkat, ezeknek kivetülését a tárgyi környezetünkre taglalja, elemzi nagyon élvezetesen. Rövid környezettanulmányok arról, hogy azonos tereket hogy rendeznek be, élnek emberek, családok. Ezeket olvasgatva teljesen szubjektívvá válik a "jó beosztás" fogalma. Mennyire lehet rendre nevelni valakit, hol kezdődik ez? Mi a jó rend, hol kezdődik a patologikus rendesség? Miért van az, hogy bizonyos embereknek a rendetlensége is harmonikus, a használati tárgyak kézreállnak, a színek, formák nem keltik rendezetlenség benyomását? (Márai írta annak idején, hogy a németek pedáns rendet tartanak a lakásaikban, de a gondolataik zavarosak, ellenben a franciák a szőnyeg alá söprik a szemetet, de tisztában vannak az életükkel.) Nagyon érdekes olvasmány, melegen ajánlom.
7 megjegyzés:
Nekem is mindig Márai jut az eszembe a rendmániáról :)
Persze a rend is jó hatással van a lelkiállapotra, míg a káosz kifejezetten deprimáló hatású. ...a pedánsnak tűnő rend, amiben nem találok meg semmit, semmivel nem jobb, mint egy logikus kupi. Bár ha már logikus, akkor funkcionálisan már rendben is van.
Ez már fél siker
Ez már fél siker
Persze a rend is jó hatással van a lelkiállapotra, míg a káosz kifejezetten deprimáló hatású. ...a pedánsnak tűnő rend, amiben nem találok meg semmit, semmivel nem jobb, mint egy logikus kupi. Bár ha már logikus, akkor funkcionálisan már rendben is van.
Maga mindent kétszer mond? Kétszer mond?
:)
Megjegyzés küldése