A könyvtárban a Polcz Alaine könyvek böngészése közben akadtam egy érdekességre, a puritán "A rend és a rendetlenség" címet viseli. A világhoz, magunkhoz való viszonyunkat, ezeknek kivetülését a tárgyi környezetünkre taglalja, elemzi nagyon élvezetesen. Rövid környezettanulmányok arról, hogy azonos tereket hogy rendeznek be, élnek emberek, családok. Ezeket olvasgatva teljesen szubjektívvá válik a "jó beosztás" fogalma. Mennyire lehet rendre nevelni valakit, hol kezdődik ez? Mi a jó rend, hol kezdődik a patologikus rendesség? Miért van az, hogy bizonyos embereknek a rendetlensége is harmonikus, a használati tárgyak kézreállnak, a színek, formák nem keltik rendezetlenség benyomását? (Márai írta annak idején, hogy a németek pedáns rendet tartanak a lakásaikban, de a gondolataik zavarosak, ellenben a franciák a szőnyeg alá söprik a szemetet, de tisztában vannak az életükkel.) Nagyon érdekes olvasmány, melegen ajánlom.