Decemberi menetrend

Itt a december, és nekem még 9 nap szabadságom van. Ideje lassítani! A nyári őrület után ideje visszapumpálni a családi életünkbe azt az energia-tartalékot, amit sajnos muszáj volt elherdálni. Talán még nem késő. 

Minden valóságosan eltöltött nap áldás. Ebből a megfontolásból kiírtam magamnak a karácsony előtti hetet és ráadásképpen most csináltam egy hosszú hétvégét.

Pénteken elmentem végre Vácra. Most tudatosult bennem, hogy évek óta nem láttam az unokaöccseimet. Tulajdonképpen alig van kapcsolatom az egész családommal. Robival akkor beszélek, ha valamit hoz vagy visz, Tündével főleg telefonon érintkezünk. Sárival, Tamival is ritkán találkozunk, de mivel Almával és Ákossal tartják a kapcsolatot, viszonylag érzem. Ők, és Anyu hozzák-viszik többnyire a híreket és ápolgatják a két család között a kapcsolatot. Eddig anyagi okokra hivatkozva mondtam le az utazásról, de most kiderült, hogy ez csak Kingával kapcsolatban áll, Tündét Vácon meglátogatni egyáltalán nem nagy kunszt. 50%-os kedvezményem van a MÁV-on és buszon, olcsóbb, mint a BKV...

Huh...nagyon nehezen oldódom. Barnus szinte végig magázott, de sokkal jobb társalgónak bizonyult, mint én. Cukifalat  volt és milyen tájékozott! Csak néztem. 

Bernát meglátott és első blikkre összetévesztett Emesével. Nem csoda: magas, barna hajú, középkorú nő, én meg szökőévente (se) jelenek meg. Most döbbentem rá, mennyire elszigetelődtem a legközelebbi rokonaimtól. Még nem tudom, pontosan hogyan, de ezt meg kell törni. 

A hétvége villámgyorsan eltelt, advent első vasárnapjával egyetemben. A vallásos tartalmaktól kiüresedve az advent is elveszíti minden jelentőségét, suta próbálkozás a koszorú készítés és egyebek. Engem végtelenül feszélyez az a nyomás, amit mindenfelől érzek, főleg, mert egyébként nem tudom értelemmel megtölteni az üresen kongó formákat. Ami megváltást adhatna a képmutatás alól, az előre kigáncsolja a meghitt adventi időszakot is. Egy kibúvó akad: az ajándék készítése, ami semmiképp nem helyettesíthető az ajándék vásárlásával. Sajnos nem készültem elő megfelelően alapanyagokkal, úgyhogy advent első vasárnapja kuka, de még van három, úgyhogy nincs minden veszve. 

1.) Szombaton jön a mikulás, vagyis veszünk egy rakat csokit. 

2.) 20.-án Almának szülinapja lesz, ráadásul a huszadik :) Kerek évforduló, valami ütőset ki kell találni, aminek lehetőleg örül. Ez teljes egészében rám fog hárulni, mert Laci ilyenkor már olyan, mint egy alvajáró, nem rossz szándékból, hanem egyszerűen annyira lesokkolja a gond, amit a karácsony költségei okoznak, hogy erre már nem marad szabad agytekervénye.

3.) 21.-én házassági évfordulónk lesz. Valami jelképes ajándékot kell addig találnom neki, aminek örül is. Nehéz, mert nekem alig van pénzem, amire szüksége van, megveszi magának, szóval ez jó kis agytorna így karácsony előtt. Csoki lesz a mindent megédesítő megoldás, valami aszalt gyümölccsel, borral.

4.) 24.-e karácsony. Az idén kivettem a karácsony előtti hetet, hogy ne idegbetegen esünk be a fa alá. Ez persze azt jelenti, hogy mindketten itthon leszünk, vagyis a szabadság első pár napjára jellemző összeszokási jeleneteket most érdemes lenne mellőzni, különben légy kerül a levesbe, hogy szépen fejezzem ki magam.

5.) 26.-án hivatalosak vagyunk anyósomékhoz, Budakalászra. Velük szerencsére egész évben ápoltuk a viszonyt, úgyhogy minden esélyünk megvan egy meghitt napra.

Ellenben a másik anyósomékkal, akiknél pünkösdkor voltam utoljára. A nyári őrület után szeptemberben próbáltam egy közeledési kísérletet tenni, de elég rövid úton le lettem állítva. Megsértődtek. Azóta nem volt kedvem újfent próbálkozni, de nagyon sajnálom az egészet.

27-28: szombat, vasárnap

29-30 dolgozom.

31.-e szilveszter, még ki tudja, hogyan, kivel. Anyu a jó ég tudja, hazajön-e Dániából. Aput szerintem meg se tudom látogatni, csak januárban.
Kis lépésekben haladok. Ma kitakarítottam a konyhát, még a falakat is lemostam. Ami nagyon bevált: takarítás közben youtube-on hangoskönyveket hallgatni. Ma: Leslie Lawrence: Sindzsa szemének a második fele, utána: Hamvas Béla: Silentium...nagyon élvezetes és elgondolkodtató!