Lutri

Úgy tűnik, megint válaszút elé érkezik az életem munka terén. Nem komoly krízis, nem arról van szó, hogy az utcára kerülök-e. Talán csak vaklárma, de nagyon meggyőzőek a hírek: a főnökömet áthelyezik egy másik szervezeti egységhez, vissza a jó öreg BRFK-ra. Nem törvényszerű, de szokás a rendőrségnél, hogy ilyenkor a titkárnők is követik a főnöküket. Akár maradhatnék is, persze ilyenkor felmerül a kérdés: aki a főnököm helyére jön, annak van-e titkárnője és ha igen és hozza, mi várható. Ha realizálódik a helyzet (és ez itt gyorsan megy), el kell döntenem, mit lépek. Szeretem a mostani csapatot, imádok velük lenni. Az elmúlt csaknem egy év alatt többé-kevésbé mindenkivel sikerült egy jó munkatársi kapcsolatot kialakítani, megkockáztatom, hogy van olyan, akivel a viszonyunk szinte baráti. Ahová állítólag áthelyezik, egy nagyon forró pont, a 2012-es átszervezés óta tuti bukta, a szerkezete és az agyonhajszolt, kicsontozott állomány állapota miatt kínkeservesen tud némi eredményt produkálni.

Itt lenne ő főosztályvezető, én meg a titkárnője. Helyek, pozíciók, amikre sosem vágytam: közel kétszáz emberrel tartani a kapcsolatot, ez a nagyüzem, nem nekem való. Szerencsére ismerős vagyok ott, akik ismernek, kedvelnek. 

Annyi hülye főnököm volt már és ez a mostani is elég rutintalan vezető, de kedvelem, mert kiáll az embereiért, jól átlátja a helyzeteket. Nekem arany életem van mellette, gyakorlatilag bármit tehetek, kérhetek, persze nem is élek vissza ezzel. Szóval nem csak őt sajnálom, hanem a magam érdekeit is védem valamilyen szinten. Semmiképp nem akarok áldozatot hozni, csak akkor megyek, ha úgy érzem, hogy megéri.

Mivel a szervezeti egység, ahol dolgozom, szintén bármikor széthullhat, igen nehéz racionális döntést hozni. Volt már rá példa, hogy egész osztályokat állítottak válaszút elé: mennek kerületi nyomozónak, vagy elhagyják a céget. Nem lehet kiravaszkodni a választ. Most van szükség intuícióra, ez eddig is bevált. Befelé figyelek. Legyen meg a Te akaratod.