Fekete-fehér

Ez anyai örökség nálam, tudom, hogy mások életében látom, érzem és tiszteletben tartom a színeket, csak a magaméban nem. Állandóan méricskélek, mérlegek: mi ez igazán, hol tartunk, mi mennyit ér. Geometrikus formákba rendezgetem a mérhetetlent.

Elmondhatom én ezt? Nem igaz, hogy mindig, de harmincéves korom óta a gyakori szex életminőségem meghatározó pontjai közé tartozott, ez 37 éves koromtól napjainkig volt a legsúlyosabb. Ha összejött, minden probléma könnyen leküzdhetővé vált, ha nem, az egész életem labilissá vált. 

Talán lecsendesedőben van ez a hormonális túlpörgés és jöhet a klimax a hisztériával és a hőhullámokkal? Vagy lehet, hogy pont a a békés klimax vár rám, mert megtaláltam, mi lenne jó nekem, nekünk és nem leszek reménytelenül kiszolgáltatva a rendszernek, monoton munkába beleszürkülni, míg eljön a várva-várt, minden alól feloldozó nyugdíj? 

Persze az is lehet, hogy túl sok libidót öltem a munkába, és most is azon agyalok folyton, hogy kitaláljam és megvalósítsam valahogy, hogy a hobbimból élhessek. 

Általában elmondható, hogy mindenből a minőségit keresem és ha nincs jó, inkább semmi sem kell. Ez a szemlélet érdekes módon nem teszi drágábbá az életet, inkább levegősebbé, könnyűbbé. Nem megyek a kínaiba meg a törökhöz, vagy a kifőzdébe a többiekkel, hanem itthonról viszek ebédet, amiről tudom, milyen gondosan lett elkészítve. Ha a reggeli rohanásban otthon hagyom, elmegyek a boltba és veszek egy avokádót ebédre, vagy egy nagy kefírt, joghurtot. Nagyon ritkán iszom bent kávét mert vacak, de van holland kakaóm és készítek magamnak forró csokit vízzel és egy kis tejszínnel a reggeli pletykálkodáshoz. Az egyetlen gyenge pontom gasztronómiai szempontból a roppanós virsli (sőt ha nagyon fáradt vagyok, a nem roppanós is), efelett bármikor hajlandó vagyok szemet hunyni, de egy jó rántotta még mindig kiüti a nyeregből.

Ez a hozzáállás arra késztet, hogy újra és újra meghúzzam az életem határait, örökösen meghatározzam, kivel hogy is állok éppen, milyen színű, szagú, állagú a kapcsolatunk. Ez persze okoz némi feszültséget, mert mindez nem hallgatólagosan és apró korrekciókkal jelenik meg, mint másoknál, hanem kissé sarkosan, nagy hátraarcokkal tarkítva és a legszarabbul időzítve. Azt akartam írni: nem a legpompásabban időzítve, de ez színtiszta eufémizmus lett volna.

Pilinszky János
Vázlat

"Üss le. A bajuszod tovább nő,
nekem viszont van egy-két olyan emlékem,
hogy pontosan tudom a különbséget
a természetes testmeleg
és a szerelem melege között."

Ezért nem engedhetünk a rutinnak hosszú távon.