2014. június 7., szombat

Rézkígyók

Egyik-másik ember irígylésreméltó vitalitással tesz-vesz a világban, fittyet hány a szívrohamra, minden csapás ellenére mond igent minden reggel, másokban meg éppen csak pislákol az élet, egyre szűkülő komfortzónában tengetik az életüket. Az előbbiek vitathatatlan vonzerejéről és népszerűségéről nagy kedvencem, Karen Blixen sorai jutnak eszembe :

"Mítoszteremtő tehetségüknél fogva a benszülöttek olyasmit is művelhetnek az emberrel, ami ellen nem tud védekezni, ami elől nem menekülhet. Szimbólummá változtatják. Tisztában voltam ezzel az eljárásukkal, és a magam használatára külön kifejezést is találtam rá - úgy emlegettem csak, hogy rézkígyót csináltak belőlem. Azok az európaiak, akik sokáig éltek együtt benszülöttekkel, tudni fogják, mire gondolok, még ha nem is pontos bibliai értelmében alkalmazom ezt a szót. Azt hiszem, minden afrikai munkálkodásunk ellenére, az ott elért tudományos és technikai haladás ellenére, az egész Pax Britannica ellenére a benszülöttek csakis így, ezen a módon vehették hasznunkat odakinn.  
Rangokba soroltak bennünket a világukban, aszerint, hogy mi hasznunkat vehetik, mint rézkígyókét. ...Lord Delamare például első osztályú rézkígyónak számított. Emlékszem, egyszer a felvidéken utaztam, éppen akkor, amikor nagy sáskainvázió érte a földet. a sáskák ár az előző évben megjelentek, s most kikeltek apró fekete utódaik, hogy mindent felfaljanak, ami megmaradt, s egyetlen fűszálat se hagyjanak meg, amerre elvonulnak. Rettenetes csapás volt ez a benszülötteknek: azok után, amiken keresztülmentek, ezt már alig lehetett elviselni. A szívül szakadt meg, lihegtek vagy vonítottak, mint a szűkölő kutyák, fejjel rohantak az előttünk, a levegőben magasodó képzeletbeli falaknak. Én pedig elmeséltem nekik, hogy éppen Delamare farmjáról jövök, ott is nyüzsögnek a sáskák mindenütt, a karámokban, a legelőkön, s hozzátettem, hogy Delamare őrjöng és a végsőkig el van keseredve. Hallgatóim abban a pillanatban elcsendesedtek, szinte megnyugodtak. 
Mint rézkígyónak, korántsem volt akkora hírem, mint Lord Delamare-nak, de azért előfordult, hogy hasznára lehettem a benszülötteknek....A csapások idején úgy néztek rám, ahogy a kongregáció a papjára: egyedül üríti ki a kelyhet, de őértük."

Nálunk kicsit más : az európai ember abból merít erőt, ha a "tragikus hős" erőt mutat és tartja magát, de a mechanizmus ugyanaz.

3 megjegyzés:

Alma írta...

Nem jószántából lesz az ember rézkígyóvá :)

Alma írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
ixchel írta...

Persze, éppen ez a lényege.