Benedek István: Aranyketrec c. könyvét olvasom. Tinédzserként elborzasztott, hogy milyen szűk a mezsgye a "normális elmeállapot" és az beteges között, (...hm, van-e egyáltalán?), ma meg csak arra csodálkozom rá, hogy működhetett ilyen sikeresen ez a pusztai elmeosztály, elegendő egyetlen ember szakértelme, humánuma hozzá a legnagyobb őrület kellős közepén, 1952.szeptemberétől 1957. februárjáig? Úgy, hogy mindez még csak nem is az ő álma volt...
"Hogy is magyarázzam? Ha valaki leugrik az emeletről, összezúzza magát. Mit tehetünk? Már kiugrott, már zuhan. Mit tehetünk? Gyorsan aládugunk egy puha párnát, hogy legalább ne a kemény földre essék. Talán nem töri össze magát annyira. Értik? Ez a puha párna: ez vagyunk mi. Ez a pusztai elmeosztály. "
2 megjegyzés:
Csak a borítóját ismerem.
Érdemes elolvasni!
Megjegyzés küldése