Hiányzik

Egy kezemen, na jó, két kezemen meg tudnám számolni azokat a színészeket, akikért hajlandó vagyok bekapcsolni a TV-t, és végignézni egy egész filmet. Na, ő olyan. Volt. 

Nyúzzatok meg!

Juteszembe. Nem is írtam róla, milyen jó kis előadást láttunk kedden Nyúzzatok meg! címmel. Magyar táncos-koreográfusok és zenészek szellemi terméke. Nekem nagyon tetszett, friss volt, kicsit tragikomikus, mint az élet is, ugye. 

Az előadás után kötetlen beszélgetés folyt, ahol kissé akadozva, de kérdezgetett a közönség kevésbé félénk fele és ahol az alkotók igencsak zavarba ejtettek mindenkit azzal a kijelentésükkel, miszerint maguk sem tudják pontosan, miről is szól a darab. Gondolom, jobbnak látták így, mint a közönség szájába rágni, amit egyébként mindenki ugyanúgy kódolt: mármint hogy a párkapcsolatok voltak porondon, az a többé-kevésbé nyíltan felvállalt gyömöszölés, aminek során próbáljuk a másikat az általunk ideálisnak vélt, számára esetleg totál természetellenes pózokba, mintákba kényszeríteni.  

A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, bár nyilván nagyon igéző az a póz, amiben a művész csak mint választott edény szerepel, mintegy öntudatlanul átadva magát a megjelenni kívánó tartalomnak. De azért klassz volt.

Ultima Vez: Amire a test nem emlékszik

Krízishelyzetekben álmodik az ember időnként ilyeneket, ennyire extrém és egyben halálosan pontos képsorokkal. Ha szerencséje van: álmában ébred rá a valóságra, ahonnan már csak egy lépés a probléma megoldása.   

 Laci ötlete volt: minden hónapban minden gyereket vigyünk el egy-egy előadásra, ami érdekelheti. Nekünk már előre megvolt a jegyünk, Alma más programot szervezett, Ákos nem táncpárti, gondoltuk,. jöjjön Zsófi. Hadd ne mondjam, mire odaértünk, már a lépcsőn ülő, sőt már az állóhelyeket is eladták. Laci kötötte az ebet a karóhoz: gyerek nélkül nem megyünk be, őt nem küldjük haza, stb. A jegypénztárosnak hosszas könyörgésre megesett a szíve Zsófin és valahonnan szerzett egy jegyet. 

Kicsit kételkedtem benne, hogy Zsófinak való program lesz, nézegettem is közben, de a feszült figyelmen kívül mást nem tudtam leolvasni az arcáról. Mikor vége volt, azt mondta: Úristen. Anya, én ezt akarom csinálni.