A Tajtékos napok után tényleg zseniális, leheletfinom és nagyon igaz volt. Ingrid azt mondta: nem meri megnézni a filmet, mert fél, hogy lerombolná benne azt, amit a könyv adott. Én nem hiszem, hogy lerombolható lenne egy könyvélmény, vagy csak kevésbé vagyok érzékeny. Annyival erősebb, amit olvasunk a fantáziavilág miatt, amivel megajándékozzuk magunkat az olvasás közben, hogy nem kelhet versenyre vele egy film. Szóval engem inkább kíváncsivá tesz, más hogy látta, hogy olvasta ugyanazt a könyvet, úgyhogy ha lehetőségem adódik, megnézem.
A héten Vian egy másik könyvét vettem magamhoz, az Öljünk meg minden rohadékot! címűt. Valószínűleg nem vagyok humoromnál, mert nekem nem tetszik. Azért olvasgatom, mert minden este elfelejtem kicserélni és nem akarok a Metro újságra fanyalodni, bár az se szégyen.
Viszont ma láttam egy zseniális filmet az HBO-n. Koprodukciós film, persze lengyel forgatókönyvíróval. Egy alapítványi fenntartású vakok intézetéről szól, ahova új tanár érkezik, aki szintén vak, de bot nélkül jár. A bennlakókat teljesen felvillanyozza a lehetőség, hogy segédeszköz nélkül, csupán az érzékszerveik segítségével járhatnak-kelhetnek a világban, de az új tanár módszerei és annak lehetséges következményei hamar kiverik a biztosítékot a vezetésben. (Nekem nagyon tetszett, hogy a film mennyire korrekten mutatta be mindkét fél álláspontját, nem volt olyan ostobán egyoldalú, mint az amerikai filmek.) És hogy természetesen nem csak a vakokról volt szó, hanem mindannyiunkról, az emberi természet izgalmas, mondhatni: izgága, és örökösen határait próbálgató voltáról. Legközelebb kiírjuk DVD-re, de így is felejthetetlen volt.
Végre megszereztük nagy kedvencünk, Yonderboi Splendid isolation c.lemezét. A Youtube-on már sokszor hallgattam, de így, rendes hifin egészen más volt, ég és föld az élmény, már a sorba rendezéstől is, ahogy felépül a lemez, így teljes egész. És immár harmadszor írom le egy bejegyzésen belül, hogy zseniális, pedig lenne rá szinonima.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése