Új év-új élet - a decemberi Zagar koncert meghozta Laci étvágyát is a modern színházi produkciókra és teljes egyetértésben ikerbérletet váltottunk a Trafóba. Erre is meg kell érni.
Az első élményünk a külföldön is elismert, igen jó kritikákkal beharangozott Szégyen volt. Hadd ne mondjam, tele volt a nézőtér, az utolsó tizenöt-húsz nézőt babzsákokra ültették az elő sor elé.
A történet az apartheid idején kezdődik és annak bukása után folytatódik. Egy irodalmat tanító professzor és lányának története során mutat rá a civilizáció, a civilizált ember felelősségére, az ezzel járó kötelesség elmulasztásából adódó következményekre. Mi lesz abból, ha ahelyett, hogy valakit felemelhetnél, mélybe taszítasz.
A darab szerintem szuper volt, a színészek nagyon a topon voltak, még Miska kutya is. Viszont a rendezés hagyott bennem "némi" rossz érzést. A darab úgy kezdődik, hogy egy fiatal lányhoz betör pár siheder és brutális módon megerőszakolják. Miért kell ezt nekem végignézni? Ennyire érzéketlen tuskónak képzelik a nézőket? Nekem egy árnyjáték is bőven elég lett volna. Nem beszélve arról, hogy milyen felesleges lelki teher lehet ezt estéről-estére végigjátszani a színészeknek. Na, ez az egy jelenet kiverte nálam a biztosítékot, legszívesebben kimentem volna, az erőszak ebben a mennyiségben és ilyen a kendőzetlenül na és ilyen értelmetlen, hatásvadász módon egyszerűen ízléstelen. (Miért nem mentem ki? Szinte bánom.)
Voltak nagyon ötletes megoldások a darabban, pl. a kivetítős részek. Milyen érdekes, hogy a drapériára vetítenek egy alvó embert, tehát ő itt most virtuális. Aztán a függöny mögül előbújik egy ember és olyan érzésed van, hogy aki a kivetítőn van,az a valóságos és az igazi csak egy álomkép. Nemcsak érzésed, de meggyőződésed. Néha nem így érzékelünk a hétköznapokban is?
Vagy a rész a magyar férjről, na, ezen mindenki szívből nevetett. Összességében klassz volt, bár az eleje hagyott bennem rossz szájízt. Ezért a Proton Színház előadásait ezután is figyelni fogom, a Trafóba meg ugye bérletünk van, szerencsére. Egyébként is mindig szerettem a modern színházat, táncot, bejön nekem ez a kísérletezgető, friss légkör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése