Nagy László: Szépasszonyok mondókái Gábrielre

Gábriel 

Gábriel

Gábriel

árnyékodért selyemingem

ázik el

ágy havasán fejedelmem húrjaimon hegedősöm

göndörödősöm

haramia - hősöm

nyári vörös

agyagomban

lábnyomodat

őrzöm

látni akarlak

sürgetem a sarkad

tüzet rakok ropogósat

fölteszem a lukasit

rácsapom a kupasit

lábosban a lábnyomodat

főzöm

nyergelj s nyargalj

paripát sarkalj

tűz ahogy a nád-mezőn

átropog a háztetőn

gyere piros angyal

Gábriel

Gábriel

Gábriel

nehogy engem csereberélj

bárkivel

gyöngyszem-szép mesternődet

kuka hajadonra

gyönyörödet gondra

sutababa

butababa

dib-dáb

dib-dáb

nem érti a cifrát

törj be angyal az akolba

inkább

de te ide nyargalsz

ha mondom

nyárdelelő tündöklet

a boltom

így adok

úgy adok

jól tartalak jóval

nem gyüszüvel mérikélek

de ló-zabolóval

nyalánkságra

nyiss a számba

itt a mézelt óbor

pörkölt dió szentegyháza

hasadékos

dombor

minden kis csucsorban

égetett cukor van

édességem

édességed

én akit megigézek

bármit akart is

bárhova tart is

úgy megtorpan

úgy ide fordul

alattunk a fekete föld megcsikordul

Gábriel

Gábriel

Gábriel

szivárványos úton ide

hét verőér erejével

ágyam havasára

mélyföldi nyüves dögtől

mazsolás kalácsra

száz nyíllövés távolán

át a hegyek táborán

zászlókon tömlöcökön 

harangokon bödönökön

át a pénzes örömökön

nyolc boldogsáon

golgotavirágon

árvácskán basa-rózsán

hangyán morzsán

csipkefa csipkéin

szűzeknek micskéin

mókusokon át

ordasokon át

ország aszályán

át a világ ragályán

róka-büdös gyámokon

át özvegyi fátylakon

sisakokon kalapokon

verebeken át

ebeken is át

könyveken patikákon

kígyókon koponyákon

palavesszőn palatáblán

szerkezeten

ábrán

át a bölcsességen

mint a sav a fémen

kovakövön patazaja

a fülemig érjen

hajszálam a gyertya-lángon

úgy elér a távol

nyög a lovad

jön a lovad

nyakaszakadtából

Kabbala, már megint.

Már megint a kabbalás könyvet bújom (három másikkal nagyjából egyszerre, különben gyomorrontást kapok tőle.) Már régebben írtam, menyire tetszik nekem, talán mert teljesen klappol a megérzéseimmel, amiket nem nagyon tudnék szavakba önteni. 

"A kabbalisztikus teremtéstörténet elmondja, hogy Istennek, aki tökéletes, miképpen kellett visszahúzódnia, hogy megteremthesse az üresség, a nemlétezés terét (vagy méhét), amelybe belelehelhette a teremtés esszenciáját. Ennek a leheletnek Jákob Lajtorjája lett az eredménye; amelynek neve ACILUT, egy kiemelkedő teremtmény, Adam Kadmon isteni mintája - vagyis a tökéletes emberi teremtmény prototípusa." 

Ez a fentebb látható ábra valójában az Élet fája, ennek mintájára épül fel a négy világ. De mielőtt továbblépnék, hadd időzzek el kicsit ennél a képnél.

A Fán három függőleges oszlop található: a jobb oldali az aktív, a bal oldali a passzív,  középső pedig a tudatosság oszlopa; ez tartja fent az egyensúlyt az adás és kapás, a befogadás, a cselekvés és a tétlenség a pusztító és a teremtő jelleg között. A gömbbel jelölt "csomópontok" a szefírák (edények), jelzik Isten képmásának 10 aspektusát. (És még sok minden mást a bolygóktól az angyalok világán, a csillagjegyeken, archetípusokon át a  konfliktuskezelés sémájáig.) Maga az Élet fája is négy síkra (ásványi, növényi, állati és emberi) osztható és a teljes egyensúly, valamint a továbblépés nem lehetséges mindezek összhangba hozása nélkül.

 (Acilut, az isteni teremtmény, Briá a spirituális világ, Jecírá, ahol az idő elkezdődik és minden definiálódik, és Assziá, a földi világ, hol fizikailag testet öltünk, hogy eljátsszuk az Élet nagy játékát), amelyben élünk, elválaszthatatlanul egymástól. Ez látható a lenti ábrán: Jákob Lajtorjája.

 A négy világ nem egyszerűen összekapcsolódik: az alacsonyabb rendű világ koronája egyben a magasabb rendűnek az alapja. A kabbala szerint az ember az egyetlen teremtmény, aki eljuthat Jákob lajtorjájának mind a négy világába, életek sokasága után. 

Mindig voltak, akik megkísérelték az utazást Jákob Lajtorjáján, aztán ez némelyeknek sikerült, némelyeknek kevésbé. Van egy történet, ami négy rabbiról szól, akik megpróbáltak eljutni a legmagasabb régiókba. Az egyik megigézve nézte az isteni jelenlétet, majd meghalt, a másik bámult és megőrült, a harmadik elvesztette a hitét, egyedül a negyedik volt, aki nyugalommal lépett be erre a síkra és nyugalommal is távozott onnan. Talán az átugrott lépcsőfokok miatt? Nem tudom, de tetszik a történet. 

Mindig úgy gondoltam, hogy amíg az egyik világban nem erősödtem meg, nem léphetek tovább, sőt: őszintén szólva: akkor is elégedetten dőlök hátra, ha a magam emberi világát sikerül teljes egészében megélnem. De végre valami, ami úgy mutat túl a fizikai világon, hogy nem állítja legyőzendő ellenségként elém a tulajdon testemet, szégyellnivalóként emberi mivoltomat. 

Nyomkövető

Mivel sose tartottam magam egészen normálisnak, a tűréshatárom miden tekintetben eléggé tágas, de azért néha nálam is ki lehet verni a biztosítékot. Ma szülői értekezleten jajveszékelt mellettem a 11 éves Dórikám barátnőjének az anyukája: okostelefont vettek a kislánynak részletre, mert telepíthető rá nyomkövető. Apuka, anyuka dolgozik, és aggódnak, hogy merre kószál a csemete suli után. A minap is 40 percet beszélgettek a suli melletti CBA előtti padon, ahelyett, hogy hazament volna, ahogy illik. 

Az egészben az a borzasztó, hogy a kislánynak ez teljesen természetes. Megkapja a szuper telefont az idióta játékokkal, mindenhova viszi magával...egyelőre. A szülő meg boldog, mert tudja, hol van...a telefon. De még ha a kislány magával viszi is a telefont, attól még, hogy helyrajzilag tudja szülő, hogy hol van, honnan fogja tudni, hogy mit csinál? Első körben a gyerek számára megalázó ez az egész, de nagyon gyorsan meg fogja tanulni, hogy csinálhat hülyét a szüleiből. (Bár ezt már ők maguk elintézték.)

Kurt Vonnegut: Kékszakáll

"Legnagyobb meglepetésemre apám is virágzásnak indult, mint művész. Ha bárki megpróbálta volna kitalálni, hogy honnan örököltem a művészi tehetségemet, egy dolog biztosak látszott: nem apámtól és nem az apai ágon valakitől. Amikor még megvolt a cipőjavító üzlete, sohasem láttam, hogy bármi képzelőerőre valló dolgot készített volna a körülötte heverő hulladékokból, például nekem egy díszes övet vagy anyámnak egy erszényt. Cipőjavító volt, akit nem érhet meglepetés, és semmi több.
de egyszer csak, mintha révületben lenne, a legegyszerűbb kézi szerszámokkal tökéletesen szép cowboycsizmákat kezdett készíteni, amelyeket házról házra járva árult. Nemcsak puhák voltak, és kényelmesek: szemkápráztató ékszerek voltak  férfias lábszáron és bokán, szikrázó "arany- és ezüstcsillagokkal" és sasokkal és virágokkal és vágtázó vadlovakkal, amelyeket kilapított konzervdobozokból és üvegkupakokból vágott ki.
De életének ez az új fejleménye számomra nem volt olyan kedves, mint önök gondolhatják.
Valójában felállt tőle a hátamon a szőr, mert amikor a szemébe néztem, többé már nem voltak otthon.

Évekkel később láttam, amikor ugyanez történt Terry Kitchennel. Azelőtt ő volt a legközelebbi barátom. És hirtelen elkezdte festeni azokat  képeket, amelyek miatt ma sokan azt mondják, hogy ő volt a legnagyobb az absztrakt expresszionisták között, jobb, mint Pollock, mint Rothko.
Ez remek dolog volt szerintem, kivéve, hogy amikor a szemébe néztem, ott többé nem voltak otthon."

Az öldöklés istene

Lenne írnivalóm, csak időm nincs. Cserébe: ma láttam egy zseniális filmet, hadd mondjam: szülőként mélyen megérintett:) Mindig sokkal szórakoztatóbbnak (és időnként igazabbnak) találtam a domború tükröket, mint a simákat, amelyek láttán azt hisszük, hogy a valóságot látjuk.

Combino

Én akkor vagyok igazán hazafias

ha azt gondolom, hogy én vagyok a hatos villamos

s bennem utazik haza a nép

a villamos mélye az anyaméh, 

minden megálló egy születés,

minden megálló egy születés ünnepe,

le-fel száll, le-fel száll a sok pete

szakállas embrió

száguld a Combino

nem fáj, nem fáj

nem fáj, nem fáj

nem fáj, nem fáj,

nem fáj,

csak ha nevetek

én akkor vagyok igazán hazafias, 

ha azt gondolom, hogy én vagyok a hatos villamos

s bennem utazik haza a nép

a villamos mélye az anyaméh, 

minden megálló egy születés,

minden megálló egy születés ünnepe,

le-fel száll, le-fel száll a sok pete

szakállas embrió...

én akkor vagyok igazán szolidáris,

ha azt gondolom, hogy én vagyok a Bivaly Ibolya

jaj de szép név az, hogy Bivaly Ibolya, Bivaly Ibolya

Bivaly Ibolya

de sajnos van egy komoly testi baja

nem az, hogy hosszú a haja,

hanem hogy minden szerve szív

nincs agy, nincs gyomor

nincs máj, nincs vese,

de minden szervnek megvan a szívalakú és megvan a szívfunkciójú helyettese

helyettese

a szavanna holdja csak azt szavatolja

Ibolyának, azaz nekem,

hogy aki a szolidaritás ösvényét kiszimatolja,

kipuhatolja,

és mint napi rutint, gyakorolja,

az duplán tündököl,

mert a segítő kéz az sohasem ököl,

a segítő kéz....

odaad

odarak

odatesz

odanyújt

oda hívogat

oda simogat,

ahova köll

(Rutkai Bori és a Specko Jedno)

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:

kimondhatatlan szomj gyötör utánad.

- Ha húsevő növény lehetne testem,

belémszívódnál, illatomba esten.

Enyém lehetne langyos, barna bőröd,

kényes kezed, amivel magad őrzöd,

s mely minden omló végső pillanatban

elmondja: mégis, önmagam maradtam.

Enyém karod, karom fölé hajolva,

enyém hajad villó, fekete tolla,

mely mint a szárny suhan, suhan velem,

hintázó tájon, fénylőn, végtelen.

Magamba innám olvadó húsod,

mely sűrű, s édes, mint a trópusok,

és illatod borzongató varázsát,

mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet

(fejed fölött, mint lampion lebeg)

magamba mind, mohón, elégítetlen,

ha húsevő virág lehetne testem.

- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.

Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Megzenésítve: 

Örömzene

..ez most nekem Harcsa Veronikától.