Annyira hálás vagyok, amiért a szeretteim többsége még él. A halottak napja így most az élőkkel telt: anyu a maga energikus módján felutazott Szegedről és végiglátogatta az unokákat. Miután elviharzott Vácra, beszélgettünk, társasjátékoztunk a kicsikkel, és én nem győztem hálát adni az égnek magamban, amiért együtt lehetünk.
Ebben az évben szerencsére csak illúziókat temettem, azokért meg nem kár - hulljon a férgese.
Gyönyörű idő van, és holnap is hasonló várható, úgyhogy remélhetőleg némiképp szikkad egy kicsit a Pilis, mert szombaton arra vesszük az irányt.
Furcsa ez a fénynélküliség a lakásban: a nappaliban kicsit borúsabb időben már délelőtt villanyt kell kapcsolni, ha olvasni szeretnénk. És még hol van a tél! Engem mondjuk nem nagyon érint, mert többnyire a világos irodában töltöm az nappal javát, de Lacit (akit mondjuk cseppet sem zavar) és a kicsiket egyértelműen. Megint elkezdtem csíráztatni, hogy valami értékes vitaminhoz jusson a nép. A retekmag-csíra egyértelmű kedvenc, alig győzöm "gyártani" az utánpótlást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése