" ...mivel hülye vagy, mondok egy példát, hogy segítsen, Seinfeld, amit még egy hozzád hasonló hülye is képes megérteni. A te szerelmed olyan, mintha egy százfontos bankóval a zsebedben járkálnál. Az sok pénz, nem igaz? Azt képzeled, megalapozhatod vele az életed, igaz? De nem kezdhetsz vele semmit. Egy százfontosból nem tudsz meginni egy pohár sört, nem tudsz vele meginni egy pár virslit, nem tudsz bemenni egy moziba, még egy kurvához se tudsz elmenni. Senki nem tud visszaadni neked a száz fontosból és senki nem fog eladni neked semmit, pont. Ez pontosan olyan, mint a te szerelmed.
- Nagy szerelemnél csak a nagy dolgok működnek - jelentette ki Jakob. - Nem holmi aprópénz.
A kupec hangjában szánalom és megvetés keveredett.
- Nem tudom, mit tanít a te táncoló-bohóckodó munjásod, vagy mit mond neked Menahem Rabinovics, amikor neki rinyálsz - mondta. - De a szerelmet, tudnod kéne, Seinfeld, pennykre kell felváltani, nem olyan nagyot gondolni, nem olyan fennkölten beszélni, nem feláldozni érte az egész életed. Elengedted a kedvéért az összes kanáridat, és cserébe nem kaptál érte semmit...Tudnod kell , hogyan vigyél valami kis csekélységet egyszer, mondj egy kis történetet máskor, mert az működik, Seinfeld, valami csekélységet, sokszor."
...
- Most elkezdjük a menyasszonyi ruha készítését és jövőre minden készen lesz. - mondta.
- Nem magáról a menyasszonyról kellene méretet venni? - kérdezte Jakob.
- Elég már a menyasszonyból! - mondta váratlanul élesen Húsua. - Mi köze ennek a menyasszonyhoz? Nem kell látnia a menyasszonyt, és nem kell táncolnia a menyasszonnyal, és nem kell méretet vennie a menyasszonyról!
Nagy, zizegő papírlapokat fektetett le a szoba padlójára.
- Most írja le nekem a testét szavakkal! - adta ki az utasítást.
Jakob leírta, és a hadifogoly négykézláb lerajzolta a ruha darabjait ceruzával, kivágta a papírt ollóval, aztán a kelmét lefektette a földre.Ez a szakasz, amely a kelme megvásárlásával kezdődött, és előkészületekkel meg számításokkal folytatódott , aztán rajzolással és vágással , és miközben tartott, záporok hulltak, a gyümölcs ért , a hold telt és fogyott, a madarak vándoroltak, és végül Jakob megmosta a lábát, megtörölte ronggyal, aztán fehér papírra lépett , hogy megmutassa Húsuának, hogy nincs a lábán szenny, és ekor ráléphetett a kelmére.
...
És parányi öltések miriádja fogta össze a kelmét, amíg a ruha elkészült, és várta a vágyott test érkezését, hogy fogadja el, tötse be, töltse be.
...
Egy napon, Judit harmadik itteni nyarának a végén , Rabinovics cementet vásárolt, meg homokot meg kavicsot meg deszkákat, formát épített , vascölöpöket helyezett el, és négyzeteket öntött ki, amelyekből cementsáv lett a háztól a tehénistállóig. Aztán elsimította és locsolta a betont, és amikor bevégezte a munkát, és a járda megszáradt , hívta Juditot, hogy menjen oda.
Anyámat hirtelen az öröm szelleme szállta meg. Egyik kezével kissé megemelte a szoknyája szélét, a másikat Naominak adta, és néhány könnyed, táncos lépéssel felavatták az új járdát.
- És azon a télen nem fulladtunk sárba a ház meg a tehénistálló között. El sem tudod képzelni , mennyire örültünk a járdának.
(Négy lakoma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése