Fürdő

Hetek óta a hatása alatt tart ez a babafürdetős videó. Először rettentően irigykedtem a boldogabb országok lakóira ezért a bőségért. Hol vannak nekünk ilyen szakembereink, és nekik mikor van ennyi idejük egy-egy babára? Bár szakember még csak lenne, de az a cirkusz, ami az otthonszülés körül zajlik, az újszülött gondozására is rányomja a bélyegét - én legalábbis így látom. Húsz éve szültem az első gyermekemet, de állítom, ma rosszabb a helyzet, mint annak idején. 

Szerencsémre a fogadott orvosom éppen egy külföldi konferencián tartózkodott, mikor beindult a vajúdás és éppen Szeged egyik legjobb szülésze ügyelt a Női Klinikán. Tudtuk, hogy farfekvéses a baba, úgyhogy megkérdezte, szeretnék-e császárral szülni vagy inkább természetes úton? Persze eszem ágában sem volt műtőbe menni. Az a legjobb az egész történetben, hogy nem csinált ügyet az egészből, hagyta, hogy minden a maga útján menjen. Sétálgathattam, amíg jólesett, néha megvizsgált és kész. Szülőszékben is szülhettem volna, csak nem mertem. A sok hűhó helyett szépen megszületett egy gyerek, ahogy már annyian előtte. 

Akkoriban kezdtek kísérletezni Magyarországon a baba-mama szobákkal, érezhető volt egy szemléletváltozás a szülés és az apa-anya-gyermek kapcsolatot illetően. Fiatal anyaként bele se gondoltam, hogy nem csak a szülő nő megy át egy kisebbfajta metamorfózison, mikor életet ad, de az apa számára is sorsdöntő lehet, mikor végigsegíti a feleségét a vajúdáson-szülésen, nem beszélve arról a csodáról, ami ezek után következik (és most nem a gátseb összevarrására gondolok, hanem hogy megszületik a család). 

A nagy spórolásban végülis iszonyú pazarlás folyik, ha azt nézem. Futószalagon születnek a babák, de ha úgy alakul, hogy fejlesztésre szorulna egyik-másik, a szülő gyakorlatilag magára marad, futkoshat egyik szakembertől a másikig. A korai fejlesztés, korrigálás anyagilag is sokkal kisebb terhet jelentene az államnak,   nem beszélve a sok hiperaktív, túlérzékeny idegrendszerű gyerekről az iskolában-óvodában. Vagy ami igazán nem pénzkérdés: úgy fordulni a másik felé, hogy érezze, idetartozik.