Mégiscsak megérte visszavágni a levendulákat: az elhúzódó költözési mizéria következtében még éppen le tudtam szüretelni a termést. Nem azért, mert sajnáltam az új lakóktól: már jó ideje tart a virágzás, mire ők ideköltöznek, elszáradnak a virágok, szóval sok örömük nem lenne bennük. Így legalább vissza is vágtam a bokrokat, hogy jövőre még erősebbek legyenek.

A levendula igazi haszonnövény: virágaival, impozáns bokraival a kert éke. A méhek mámorosan dongják körbe egész nap, gyűjtögetik a nektárt. Mikor az első levenduláim virágoztak, alig vártam, hogy a virágzat megszínesedjen, és egy kis illata legyen, már nyesegettem is lefelé. Aztán rájöttem, hogy jobb, ha mindenki hasznot húz ebből a csodálatos növényből és csak közvetlenül azelőtt szedem le, hogy elszáradnának a virágok. 

Kis csokrokat készítek belőle és felaggatom ajtóra, ablakra. Ha rendesen kiszáradt, lemorzsoljuk a gyerekekkel, mert így kisebb helyet foglal. Ajándékozgatni is szoktam, de még így is annyi marad, hogy bőven jut belőle a ruhásszekrényekbe, cipőkbe. Dórinak még a babzsákjába is tettem egy pici zacskóval. Nagyon büszke volt rá, hogy neki van egyedül illatos babzsákja a Katica csoportban!