Nagyon szeretem a selymet. Télen fűt, nyáron hűt, rendkívül kellemes viselet, nem úgy, mint azok a szaténszerű műszálas szarok, amikben fél perc alatt leveri a víz az embert. Azonkívül a sznobizmusomnak is jót tesz. Újonnan szinte megfizethetetlen, de hát mit veszek én újonnan? A kedvenc 100Ft-os turisomnál ma sikerült egy bézs színű selyempizsamát "lőni", ebben feszítek itt a számítógép előtt. Nem egy különösebben vágykeltő darab, inkább aranyos, mint a legtöbb pizsi. Ahogy felvettem, éreztem, hogy ez kb. olyan komoly lelkierőt igénylő feladat elé állít, mint alkoholistának reggelente a felesüvegre nézni - nem lesz kedvem átöltözni, ebben flangálok majd itthon? Három  hét betegállomány után egyébként is egyre léhább leszek, hát még így. Sose voltam még táppénzem, betegkartonom se volt, bármi bajom volt, lábon kihordtam, avagy szabadságból oldottam meg. Éppen most roggyanok meg? De azért jó ám itthon lenni, bár anyagilag nagy érvágás, de egyrészt nem szeretném, ha szétnyílna a hasam, másrészt meg akkora ajándék, hogy huzamosabb időt a családommal tölthetek, ennek a gyümölcseit még évekig szedegethetjük.