Hát vége a kilenc napi nyugalmamnak, Laci hamarosan hazaérkezik a csajokkal Görögországból. Tényleg nagyon nyugis volt így: tettünk-vettünk, jókat főztünk, sétálgattunk, sokat beszélgettünk és nagyon keveset tévéztünk. Anyuval is, Ákossal is könnyű együtt működni, én se vagyok egy idegbajos típus, nagyon jól elvoltunk. Jó sok dolgunk volt, napi nyolc órákat simán elpakolásztunk. Nem mondhatnám, hogy majd megvesztem a lányok után, és őszintén szólva, azt se bántam, hogy Lacihoz se kellett alkalmazkodni: hullámszerűen tört rám néha a hiányérzet, ennyi.   

Most mégis olyan boldog és izgatott vagyok, úgy várom, hogy berobbanjanak ismét: életem sava-borsa, drágaságaim.