Ha azon kapom magam, hogy kezd szétesni az írásképem, előveszek egy elsős füzetet, tollszárat, tollhegyeket, barna tintát és minden betűből írok egy sort. A második oldal vége felé előveszek egy nagy papírt és a fellelhető többi színt: feketét, fehéret, pirosat, aranyat és mindenfélét irkálok rá, ami eszembe jut : verseket, idézeteket, neveket. Olyan gyönyörűség ez, ami egy golyóstollal átélhetetlen. 

Ezután kimosom, elteszem és hónapokig rá se nézek. 

A rend mértéket ad, ami a lötyögő vágyakat formába önti, és megszülethet a harmónia. Mint ebben a zenében.