Margaret Thatcher mindig érdekelt. Meryl Streepet meg egyszerűen imádom. Tünde is. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy mire váltsunk jegyet nőnapi hajde-görbe esténken, mikor kiderült, hogy az Ajtót már lekéstük. A film nem volt rossz. De annyira jó se: a szenilitás köde lengi be az egész alkotást , ezen át sejlik fel időnként a küzdelmes, illetve dicső múlt. Egy ennyire rendkívüli ember történetét lényegesen érdekesebben is el lehetett volna mesélni, ha már ennyi pénzt költöttek rá. Kíváncsi vagyok, hogy tíz év múlva megnézem-e és ha igen, hogy fog tetszeni. Egyelőre négyes alá nálam és ebben már a Művész mozi ülései is benne voltak.
2 megjegyzés:
Edike, a csokid volt a csúcs tegnap!Köszi!:))
Nagyon szívesen, örülök, hogy ízlett. Majdnem nem adtam ám oda, mert olyan elkapkodott kis rondaságok voltak. Nekem meg a kávé a rétessel, de igazából annak örültem a legjobban, hogy végre együtt lehetünk.
Megjegyzés küldése