2012. március 10., szombat

Van egy hely - nyílt nap



Néha még az én szkepszisemen is átüt ez-az.
Tegnap a Van egy hely Életenergia Központ nyílt napján jártam. A kolléganőim járnak ide csütörtökönként meridiántornára és csoportos meditációra. Annyit áradoztak a Helyről, hogy gondoltam, megnézem. Átmazsolázgattam a honlapjukat, meg a nyílt napi kínálatot és bejelentkeztem délutánra. Úgy gondoltam, az 1.000Ft-os napidíjat már a délutáni program is megéri.
Nem elit, de jól megközelíthető helyen van, a nyolcadik kerület szívében. Egy szép, tágas lakást alakítottak úgy ki, hogy csoportos foglalkozásoknak is legyen hely, de elszeparált részek is legyenek pl. a masszázsokhoz. Jópofa. Kicsit tartottam a természetgyógyászoktól, mert nem szeretem a jajdespirituális, homályos szemű embereket. Bár ez talán inkább a spiritualitásba révült hívőkre jellemző. Van egy hanghordozás, amitől rögtön kiráz a hideg, megspékelve egy szóvégi, elnyújtott magánhangzóról, ami végképp beteszi nálam a kaput. Erről szerencsére szó sem volt: normális, kedves emberek fogadtak egy finom teával.
Igazából nem vártam semmi különösebb élményt a Helytől, meg tudtam is, hogy fél-félórákba csak egy kis ízelítő fér bele. A főzés kicsit elhúzódott délelőtt, úgyhogy a csikungot már sajnos pont lekéstem, pedig ez érdekelt a legjobban. Helyette viszont véletlenül rátaláltam a legjobb reggeli tornára, az 5 tibeti jógagyakorlatra. Nem volt a program része, csak egy beszélgetésből csíptem el, amíg teázgattam és rákérdeztem, mi az. Nagyon egyszerű az egész, azzal hozza harmóniába a testet, hogy a nyújtások által megmutatja a határokat, ami által a szervezet "betalál" középre.
Benéztem a Lemanguriára, ami egy lélektánc. Semmi természetfeletti nincs benne: egy zenére szabadon mozogsz. Ha valahol energiablokkok vannak a testben, akkor ez a mozgásban is megjelenik, mert ott és arra nem mozogsz spontán, illetve a mozgás darabos, stb. Ez neked esetleg fel sem tűnik, de az oktató figyeli és olyan mozgásra késztet, amivel ezeket a részeket is megdolgoztatod, ezáltal az energiablokkok feloldódnak. Jópofa.
Aztán kineziológushoz mentem, mert megint Zoscsenko Napfelkelte előtt c. könyvét olvasom és napok óta azon gondolkozom, vajon miért nincs semmi emlékképem négyéves korom előtti időkből. Jó ideje nem titok, hogy a testben minden stresszt kiváltó esemény rögzül, és izomreakciók által felidézhető, és ezek hatása oldható. Hogy hogy lehet minderre rákérdezni, azt a kineziológusok tudják. 
Voltam SCIO-n, ami egy biorezonancia-vizsgálat. Semmi extra: a sejtek által kibocsátott energia rezgéseit méri, ezáltal mutatja meg sok esetben a tünetek megjelenése előtt, melyik szervünk beteg, mire kell figyelni. Felcsatolnak rád egy fejpántot meg pár elektródát, egy számítógépes program kiértékeli és kész. Nálam pontosan kimutatta, amire a tüneteim alapján már egyébként is gyanakodtam.
Úgy gondoltam, hogy akármi legyek, ha egyszer nem vettetek kártyát egy szakemberrel, úgyhogy ezt is kipróbáltam...Hát, ritka jó fej volt ez a tarot kártyás nő és amit láttam, jó sok gondolkozni valót adott.
Ezután mentem pránanadi masszázsra. Fél óra egy masszázsban (a fogadó fél számára) szinte semmi. Választhattam egy hátmasszázs, és egy olyan masszázs között, amikor a hát felső részét és a fejet masszírozzák meg. Én az utóbbira szavaztam. A masszázs ruhában történik, sőt egy takarót is kaptam, mert kissé hűvös volt. (Nyilván a masszírozandó részek alatt voltam betakarva.) Hát nem egy cirógatós, kényeztető masszázsról van szó, azt előre kell bocsátanom. Ki nem néztem volna ebből a törékeny kis nőből, hogy ennyi erő van a kezében, biztos egyedül nyitja ki az uborkás üveget otthon. Én csillagokat láttam, mikor a jobb lapockám környékét dolgozta át, azt mondta, nagyon csomós ott az izomzat. Tény, hogy mindig a jobb vállamon viszem a táskát, meg van is egy jó kis dupla gerincferdülésem, úgyhogy  gondolom ez érezhető. Aztán áttért a nyaki részre és a fejre. A hátamra feküdtem, és az arcomat kezdte masszírozni centiről-centire körkörös mozdulatokkal az államtól a fejem búbjáig. Na ez valami egészen hihetetlen volt. Nem tudom, hogy mi történt, de egy olyan katartikus élményt nyújtott ez a fejmasszázs, ami egy odafigyelős kölcsönös szex, a gyerekszülés és egy sikeres reanimáció hatásához fogható. Ne orgazmusra gondolj, hanem egy igazi megtisztulásra. Nem vagyok hisztérikus alkat, de sírtam, annyira megkönnyebbültem. Teljesen átformálta az érintéssel kapcsolatos elképzeléseimet. 
Örülök, hogy ott voltam.

Nincsenek megjegyzések: