Van nekem egy drága, pufók védőangyalom, aki 8-10 évente megjelenik és megmenti az életem. Kb. egy hete lettem először rosszul: hajnalban görcsölni kezdett a hasam, nem gyengén. Azért bementem dolgozni, lerendeztem a legsürgősebbeket és haza kéredzkedtem. Itthon megittam két Unicumot (Laci előrelátása: tudja, hogy ez mindig segít) és jobban lettem. Aztán jött a karácsony, semmi bajom nem volt. Kedden délután megint kaptam egy kis ízelítőt, bár aznap eleve léböjt-napom volt , azért semmit hányni is sikerült. Szerdán megint jobban voltam, a munkahelyemen ettem egy sajtos kiflit és még mindig semmi   bajom nem volt. Este, mikor hazajöttem, ettem egy kis levest, meg zöldbabfőzeléket. Na, hajnalban már éreztem, hogy nem ereszt a kórság, de arra nem gondoltam volna, milyen fájdalmakat kell átélnem az elkövetkezendő 36 órában. Leírhatatlan görcseim voltak, néha megszakítva egy-egy kiadósabb hányással. Ráadásul Laci is pont dolgozott, ő se tudott volna segíteni, a gyerekek istápolgattak itthon. Másnap 11 körül úgy döntöttem, elég volt, kihívtam az orvost, aki adott egy bika adag fájdalomcsillapítót, meg jótanácsokat, mi mindent szerezzünk be a patikából. Nagyon aranyos volt egyébként, 5 perc alatt kiért, alaposan megvizsgált. Laci gyorsan elküldte Almát a maradék készpénzünkkel a gyógyszertárba, ő meg itthon maradt  engem pátyolgatni. Szegény, már hetek óta ez van, először a visszérműtétem, most meg ez a nyavalyás vírus és ő mindig olyan türelmes és gondoskodó. Kapcsolatba lépett Brigivel , onnantól kezdve távgyógyászatilag voltam kezelve másnap reggelig, de tényleg, óránként érdeklődött, hogy vagyok. Hát, a gyógyszerek ellenére elég szarul voltam, a diagnózis erősen hajlott egy jó kis ileus felé és rohamosan száradtam ki. Mikor Brigi megjött, kaptam tőle egy szép kis  branült, másfél liter folyadékot, fájdalomcsillapítót. Ez annyira jót tett, hogy este már szinte teljesen jól voltam. Mi lett volna, ha Brigi nem tudja bébiszitterre bízni Zolikát, vagy bármi más miatt nem tud segíteni? Bevittek volna a László kórházba, mert ugye hányás, hasmenés. Szilveszter, ügyelet, kevés nővér, ki tudja, hány és milyen súlyos beteg mellett. Így meg a saját kanapémon fekve lettem ellátva, a saját wc-mre jártam ki, a saját családomat kergettem az őrületbe. Na jó, ezt nem. De azért jó, ha van az embernek egy saját védőangyala. Aki még kocsonyát is hozott.