Most megint baromira szubjektív leszek. Miért ne?
Jó ideig nem nagyon tudtam mit kezdeni a Csík zenekarral. Sok volt nekem. Mostanában viszont azon veszem magam észre, hogy dalonként fedezgetem fel magamnak a munkásságukat. Harapok egyet és elnyamnyogom, és valahogy rögtön a részemmé válik, rólam szól. Ez a Csík János, ez valami nagyon intenzív figura, valami nagyon OLYAN. Igazából akkor kezdett szimpatikus lenni, mikor az Én vagyok az, aki nem jó c. dalt elénekeltette a Kiss Tibivel. Ha létezik terápiás nóta, akkor ez az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése