Felesleges nyafogásnak tűnhet, de egyelőre le kell szögezni: rettentően magamnak való lettem és nem könnyű ezen változtatni. Laci időről-időre berzenkedik, hogy mindent a blogomból kell megtudnia, vele semmit nem osztok meg a napi gondokon, problémákon kívül. Na meg a jótanácsaimat. Ha belegondolok, hogy milyen keveset írok ide, azt is szinte csak tőmondatokban, még égőbb az egész. Írásban még csak-csak összerak az ember egy-egy értelmes mondatot, de hogy adjak azonmód kóstolót abból a fortyogó üstből, ami belül van? Sosincs kész, mindig változik. Talán pont ezért kellene beszélni, megbeszélni, hadd öntsön legalább valami kezdetleges formát, amin gondolkozom, aztán ráérnék sorjázni, cizellálgatni, vagy akár újraolvasztani, ha kiderül, hogy nem működik vagy uncsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése