Kölcsey: Huszt

"Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;      Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott      Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?      Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;      Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Tegnap ezt tanulgattuk Zsófival. Azt mondta, egyszerűen nem mennek a fejébe a szavak. Mi az hogy "elontott oszlopi közt"? "szél kele most"?stb. Ahogy magyaráztam neki, jöttem rá, mennyire szép ez a vers. Nagyon szeretem. Lehet, hogy azért, mert passzol a mostani lelkiállapotomhoz, ahogy végignézek a romok felett és valami szebbet próbálok, próbálunk felépíteni?

Kegyelmi állapot:)

 Dóri és a szerelem:

Jó  sok utalgatással  végül  nagy nehezen a tudtára adtam, hogy ő tetszik nekem. Azt mondta, neki meg én. Olyan boldog vagyok! Az előző fiú olyan volt, aki beszórta hamuval a szívem, de  tőle meg kifényesedik, csillog-villog!

Tai chi

Vagy tíz éve  készülök rá, hogy egyszer megtanulok taichizni. Gyömrőn nincs ilyen oktatás, Bp.-en se időm, se pénzem egy oktatóra (pedig megérné).  Egy csaj a Holdudvaros fórumról küldött nekem egy könyvet,  meg David Carradine Tai-chi testnek és léleknek DVD-it, ezekkel szórakoztam ma este. 

Az életnek van humorérzéke azért, ami D.C.-t illeti: csodálatos, magasba ívelő karriereket tesz semmissé egy pillanat alatt egy ilyen Darwin-díjas halállal, amióta aki e nevet meghallja, alig tud elfojtani magában a vad, kárörvendő hahotázást. 

Na mindegy, túltettem magam ezen a kis malőrön és többé-kevésbé végigcsináltam a két félórás DVD-t. A főszereplő nem az égszinkék selyempizsamás Kill Bill, hanem egy keleti oktató, akit érdemes is figyelni. Hát, jól gondoltam, ez tényleg nekem való. Olyan, mint egy tánc, teljesen harmóniába hoz és közben érzem, hogy ez az egész még szép is. Reggelente ezzel fogok kezdeni, fél óra az egész és utána jöhet a nap, hozhat, amit akar.

Első próbálkozás:)

SUPAKITCH & KORALIE

Ők nem voltak itt, sajnos.

Személyes kedvencem

Egy magyar graffitis (FATHEAT) munkája, itt még nem volt teljesen  kész.

Urban Tactics

R.A.M.

JANA&JS

JULIAN KIMMINGS

Csak nem írtam semmit Horvátországról, de nem is nagyon fogok. Visszanézve a fényképeket, végiggondolva az élményeket, már tudom, hogy legközelebb mit fényképezek, mit írok le, milyen programba megyek bele és szerintem ezzel Laci is egyet fog érteni. Tehát: félpanzió, idegenvezetés, naponkénti szállásváltás helyett kiválasztunk egy várost és ott leszünk pár napig,  és a közeli városokba megyünk át, ha van mit megnézni. Eddigi utazásaink  legmaradandóbb élményei, emlékképei azok, amikre magunk leltünk, vagy véletlenül történtek meg. Ezeket emlegetjük: ízek, események, színek, érzések, bakik.

A Szent Márk székesegyház padlóján a márvány intarzia, ahogy a látogatók talpa alatt a  fehér márvány gyorsabban kopott el, mint a fekete, és a talpam alatt éreztük a virágmintákat. Az a sangria, amit Peniscolában ittunk, a sólyom súlytalansága a  kezemen. A pincérek harsány "holá"-ja és az a ripsz-ropsz kiszolgálás. A tenger íze, meg hogy a legszebb helyeken olyan színű volt, mint Dóri szeme. Hogy mennyire imádják a macskákat Horvátországban: jópár boltban láttunk, az eladók ölében, ezt nálunk nem tudnám képzelni. A Plitvicei-tó színe,  ahogy lerakódik a mész a vízinövényekre,  és élve kővé válnak. A hogy a víz dinamikája, ahogy utat tör magának, mindent legömbölyít, old és köt. Az az egyszemélyes grilltál, amiből Lacival ketten jóllaktunk és még két macskát is megetettünk, micsoda íze volt! Diocletianus palotája Splitben, meg ezek az énekesek. A dubrovniki  utcák fényesre, csúszósra koptatott mészkő burkolata, mintha mindig vizes lenne. Hogy fáról ettük a datolyát Makarskán - mindennél finomabb volt. Úgyhogy, ha lehetőségünk adódik még utazni,  már tudni fogjuk, hogyan kell.

Parnassus

Tegnap meg néztük a Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma c.  filmet. Annyira tetszett. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, magamba néztem: az én képzeletem birodalma milyen lenne. Hát,  nekem tetszett: semmi unalmas nem volt benne. (De ezzel mindenki így van.) Ha olyan tehetséges lennék, mint Alma, jól megírhatnám. Már most, ennyire fiatalon olyan otthonosan mozog a szavak birodalmában, úgy érvel, olyan izgalmasan asszociál, öröm vele beszélgetni . A stílusa még jócskán formálódik, el-elkapja a szentimentális hév, de ez majd szépen lecsiszolódik. A legfontosabb, hogy őszintén ír, talán ezért tisztelem leginkább, csak ez el ne vesszen. Élőszóban hajlamos mellébeszélni, hogy megvédje az igazát, de az írásai mindig őszinték, ez a legfontosabb. Ha majd magabiztosabb lesz, rá fog jönni, hogy nem  dől össze a világ, ha téved.