Tai chi

Vagy tíz éve  készülök rá, hogy egyszer megtanulok taichizni. Gyömrőn nincs ilyen oktatás, Bp.-en se időm, se pénzem egy oktatóra (pedig megérné).  Egy csaj a Holdudvaros fórumról küldött nekem egy könyvet,  meg David Carradine Tai-chi testnek és léleknek DVD-it, ezekkel szórakoztam ma este. 

Az életnek van humorérzéke azért, ami D.C.-t illeti: csodálatos, magasba ívelő karriereket tesz semmissé egy pillanat alatt egy ilyen Darwin-díjas halállal, amióta aki e nevet meghallja, alig tud elfojtani magában a vad, kárörvendő hahotázást. 

Na mindegy, túltettem magam ezen a kis malőrön és többé-kevésbé végigcsináltam a két félórás DVD-t. A főszereplő nem az égszinkék selyempizsamás Kill Bill, hanem egy keleti oktató, akit érdemes is figyelni. Hát, jól gondoltam, ez tényleg nekem való. Olyan, mint egy tánc, teljesen harmóniába hoz és közben érzem, hogy ez az egész még szép is. Reggelente ezzel fogok kezdeni, fél óra az egész és utána jöhet a nap, hozhat, amit akar.