2011. március 5., szombat

Megrepedt a hetek óta csíráztatott avokádómagom. Szóval úgy döntött, hogy élni óhajt. Már valami gyökér-kezdeményt is látok rajta, úgyhogy hamarosan virágföldbe teszem, legyen mibe gyökeret ereszteni. 
Továbbra is azon töröm a fejem, milyen foglalkozást keressek magamnak, amit öregkoromban is űzhetek. Elkeserítő arra gondolni, hogy már nem tanulhatok tovább, pedig pl. szívesen foglalkoznék gyógypedagógiával, zeneterápiával, mozgásterápiával, stb., mert majdnem ötvenéves lennék, mire megszerezném a szükséges képesítéseket, a tapasztalatról nem is beszélve. Szívesen belegyökereznék már én is valami értelmes feladatba. Ámen. 

7 megjegyzés:

Alma írta...

Ma éppen fodrász szerettem volna lenni.De azért egész jó lett Ariel haja:)))

Alma írta...

Majd az élet adja magát, hidd el.

ixchel írta...

1.: Ezért nagyon irigyellek.
2.: Elhiszem, vagy legalábbis remélem.

Shock írta...

Miért ne tanulhatnál? Egy csomó tanfolyam van amit elvégezhetsz, akár szakmán belül. Én pl tökre el tudnálak képzelni önkéntes mentálhigiénés szerepében.

Tanultál régebben jelbeszédet is.
Van benned "X faktor", kár lenne veszni hagyni...

ixchel írta...

Köszi:)A jelbeszéd nagyon izgat(na), de nincs hozzá tehetségem, sajna, ez kiderült. A mentálhigiénés vonal tetszene, de nem tudom, van-e rá igény, és hogy nap, mint nap tudnám-e csinálni.

Shock írta...

Igény az van rá, s a mai világban egyre inkább lesz... Szerintem.

Ja, nekem is megrepedt az avokádóm :)

ixchel írta...

Akkor lehet reménykedni:)