Ezt tegnap kellett volna írnom, csak nem jött össze. Szeretem a nőnapot. A Blaha Lujza téri aluljáróban egy ideje nem a pisiszagú csöveseken botladozunk át reggelente, hanem finom jácintillat lengedez a virágboltok előtt , ettől máris barátságosabb minden. Lacitól csokit kaptam, meg egy kis gyíkot, akit Szaladinnak:) nevezett el, Dudi egy-egy jácinttal ajándékozott meg minket (Enikővel), itt illatozik előttem az íróasztalon. Peti sült májat hozott mert tudja, hogy szeretem, de nem sütök, mert utálom, ahogy durrog. Dávid egy egész rózsabokrot osztogatott szét a család hölgytagjai között. Gyanútlanul besétált ebbe az örökösen fortyogó, nyughatatlan családba és tessék... Szerencsére - úgy látom- jól érzi magát nálunk, köztünk, az örökös nyüstölés, nyúzás ellenére, amit a kicsiktől kap. Nem sokára öt hónapja lesz, hogy együtt járnak Almával. (Bár szerintük már megvan, mert holdhónapokban számolnak.)