Tétovázom, mint rendesen, pedig lehet, hogy nincs is min.
Na, az ilyen bejegyzéseimtől áll égnek Laci minden haja szála. (Joggal.)
Mikor a Szolzsenyicin-idézetet lejegyeztem, egy időre elvette a kedvem a további igen fontos bejegyzéseimtől. Most valahogy úgy látom, a fecsegésnek néha van akkora haszna, mint az előre eltervezett, megszerkesztett, vagy igen mély beszélgetéseknek - de csak élőben, nem írásban. Mikor nem figyel annyira az ember arra, amit mond, nagyobb az esély az őszinteségre (de kisebb a pontosságra, úgyhogy amit nyerünk a réven, elvileg elveszítjük a vámon.) Sokszor az ilyen kötetlen letyepetye közben szembesülök az igazi motivációmmal, véleményemmel (és a másokéval is).
2 megjegyzés:
Miről jutott eszedbe?
Csak magyarázkodom, miért írok néha lényegtelen kis izékről.
Megjegyzés küldése