Nem kéne, de muszáj még idéznem kicsit a Vámbéry-könyvből:
"Az ablakok egyszerű nyílásokból állanak, kétfelé nyíló fatáblákkal; üveget sehol se találni, s még annyi fáradságot is kevesen vesznek maguknak, hogy zsírba mártott papírt használjanak. A bútordarabokat, melyek egész keleten ritkák még, itt nevükről is alig ismerik; s nem is igen csodálkozhatunk ezen, mert gyakran magam is hallottam Európában megfordult keletieket így beszélni: "Nem esztelen-e a frengiknek az a szokása, hogy szép, tágas szobáikat egy csomó asztallal, kanapéval, és egyéb eszközökkel úgy megtömik, hogy alig marad nekik annyi hely, ahová kényelmesen leülhessenek?" (Tudniillik a földre.)"
3 megjegyzés:
Ez az én véleményem is:)
Lehet benne valami: egyébként miért tűnne olyan tágasnak a lakás, amit éppen elhagyunk. Velem legalábbis mindig így volt. Nem is feltétlenül a bútorok, hanem a töméntelen kacat miatt, amivel körbeveszi magát az ember.
Az időrabló kacatok!Pénz és a munka vele!
Megjegyzés küldése