Mióta Dodókám hazajött a kórházból, nem győzök álmélkodni, mennyi kedvességgel, szeretettel halmozza el Zsófi. Ölelgeti, puszilgatja, állandóan együtt vannak, minden kis kívánságát lesi, mindenben segít. Éjszaka Dóri felébredt, mert fájt a torka. Be akarta venni a fájdalomcsillapító szirupot, de nem bírta letekerni a tetejét. (Most fent alszik a lányoknál, halljuk, ha van valami.) Leroskadt az ágy szélére és elkezdett keservesen bömbölni. Zsófi szelíden megnyugtatta, inni adott neki (már én is ott voltam, de úgy gondoskodott róla, mint egy kis anyuci). A vagány, nagyszájú Zsófi, aki normál esetben legfeljebb pár jó szót vet oda leereszkedően a kistesónak.