A nyomornegyedekben játszódó filmekkel kapcsolatban örökös problémám, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy így lehet élni. Az eszemmel elhiszem, de igazából képtelenségnek tartom, hogy ennyire rossz legyen és csak rossz. Pedig miért ne lehetne az? Vagy még rosszabb.
Colin Turnbull antropológus egy éven át (1965-66) élt egy észak-ugandai nép, az ikek körében, és leírta, hogyan bomlott fel a nép társadalma és erkölcsisége egy általa is a helyszínen megélt iszonyatos éhínség következtében. Az együttélés hagyományos szabályai érvényüket vesztették, az emberek gúnyolódtak egymás szenvedésén, az erősebbek habozás nélkül tépték ki az ételt a gyengék kezéből vagy szájából, azt sem bánva, ha szüleik vagy gyermekeik az áldozatok. A legáltalánosabb érintkezési forma, írj az antropológus, egymás becsapása lett. " A gyermekeket majdnem olyan haszontalannak tekintették, mint az öregeket. Ameddig a szaporodóképesek csoportja életben marad, gyerekeket bármikor lehet nemzeni. Így aztán először az öregekről, majd a gyerekekről mondanak le."
6 megjegyzés:
A képen a lány annyira hasonlít Almára.
Sokszor gondolkodtam ezen a dolgon, de az élet mellett kell dönteni.És az a gyerek. Szabó Magdától olvasom az A danaidát.Olyan bölcs, ahogy egyszerre hisz az eleve elrendelésben és a kegyelemben,amihez az embernek is magához kell térnie és akarnia kell,hogy ne tévelygések,félelmek mozgassák az életét.
Jé, tényleg hasonlít.
Igen, a gyerek az igazi továbbélés és ellenpélda is akad bőven arra, mi ott megtörtént, az állatvilágban is. Azért írtam erről, mert ilyen is van, lehetséges.
Valóban, kultúrája válogatja, és hogy ki mire van opcionálva.Polcz Alain-nél olvastam, hogy bizonyos népcsoportoknál a szülő rendelkezik teljes mértékben a gyerekkel, ha netalán pl. eltűnik, vagy az anya abortál, senki sem firtatja a szülő jogát a döntésben.De azért ez nem a tele tankokat mutatja(érzelmileg-anyagilag), amiről pedig a közvetlen környezet(nagycsalád) tehet, nem kimondottan az, aki meghozza a döntést.De én azért a gyerekben hiszek, ami persze a magánügyem, nem erőszakolom rá a nézetemet senkire.
És az utolsó mondatomnál kezdene Robi harsány nevetésbe.És a gyerekek is.És Te is.:)
Ha az ember a szüleit hanyagolja el, a múltból, ha a gyerekeit, a jövőből szakítja ki magát. Már nem tudom, hogy Karen Blixen írja a könyvben, vagy a Távol afrikától c. filmben van benne, hogy a maszájok azért pusztulnak bele a fogságba, mert nem létezik számukra a jövő, nem tudják elképzelni, hogy valaha is kiszabadulhatnak. Önmagunk elhelyezése térben-időben (és a társadalomban)a döntéseink egyik meghatározó pontja.
Megjegyzés küldése