Ma meghalt Fruzsi, a nyúl. Ezen a képen még kicsike, de valójában 2 és fél éves (volt) most. Erős középkorú, de azért még élhetett volna. Úgyhogy felcsaphattam amatőr sírásónak és egy cipősdobozban a paradicsomágyásba hantoltuk el néhai kedvencünket. Ez szó szerint értendő, mert az utóbbi három hónapban csak hébe-korba volt kézbe véve amíg takarítottam, és/vagy legelészni, ez heti egy alkalmat jelent, max., egyébként napszámra a ketrecben unatkozott.
Egy szakállas vicc jut erről az eszembe:
Egy katolikus pap, egy tudós és egy rabbi azon vitatkoznak, hogy mikor kezdődik az élet.
- Természetesen a fogantatáskor - mondja a pap.
A tudós közbeszól:
- Ugyan már. Szerintem a születéskor.
Mire a rabbi nagy bölcsen kifejti:
- Fogalmatok sincs az egészről! Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöznek otthonról, valamint a papagáj, a kutya és a macska is megdöglik végre.
Nem mondhatnám, hogy hiányzik a nyúl, de sajnálom. Remélem, nem követi a kutya, a macska és a papagáj.
1 megjegyzés:
Szegényke!A mieink egyszerűen megszöktek, át a szomszéd kertbe lakmározni.Amikor pedig a szomszédok megelégelték a megdézsmált káposzta-saláta ágyásokat, felajánlották kompromisszumként(nyakkitekerés helyett), hogy a tenyésztő barátjuknak éppen elkelne egy ilyen fürge nyúlpasi, mint a miénk, és elvinnék őt egy nyúlhárembe, és ha lesznek kis nyuszik, majd kapunk belőle.Örömmel odaajándékoztam, és ahányszor felhozza témába a szomszéd, hogy kisnyulak születtek, újra és újra elterelem a gyerekek figyelmét bármi másra.
Megjegyzés küldése