2010. május 21., péntek

Turka

Tekintettel a közelgő hosszú hétvégére, délben elengedtek bennünket. Kihasználtam a ritka alkalmat és bementem a Gyöngy-házba, meg a Rákóczi úti angol turisba. Bátran mehettem, mert nem volt nálam pénz. Ott persze szívtam a fogam, mert három nagyon klassz, enyhén magas sarkú, kifogástalan állapotú papucsot is találtam, ami jó volt rám. Érdekes, hogy a Marks&Spencer és egyéb boltokkal ellentétben a turkálókban léteznek ugyanilyen márkájú ruhák, cipők 38-as méret felett is. Hogy lehet ez? Valahol ezeket a ruhákat is megveszik. Vagy lehet, hogy Nyugaton tudják, hogy érdemes a molett, nagylábú nőkre is gondolni? 
Mikor Tóni bácsiék még évente hazajártak az USA-ból rokonlátogatásra, mindig remegő szívvel vártam, mikor nyílnak ki a naftalinszagú bőröndök, amikben az amerikai rokonok megunt ruháit hozták nekünk. Ez az illat ugyanúgy a messzi Kánaán ígéretét jelentette a számomra, mint a mentolos csokié, ami nálunk egyszerűen ismeretlen volt akkortájt. Talán ezért nem jelentett sose gondot a  számomra más ruhájába belebújni. Sőt: a tudat, hogy a ruhákat egy általam szeretett, szerencsés személy hordta, csak fokozta az ajándék varázsát: még inkább ragaszkodtam hozzájuk. (Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy lyukasra csúszdázzam a csodálatos amerikai nadrágok ülepét.)
Na igen, a viszonyom a használt (de nem elhasznált) ruhákhoz azóta sem sokat változott.
Igazából itt, Gyömrőn szeretek molyolgatni a piacon, ahol sok az ismerős, vagy  majdnem az. Nagyon kellemes, könnyed, levegős közösségi élmény, mondjuk, mint a kukoricahántás. Válogatjuk az ocsút a pelyvától, közben ide-odadobálgatjuk a ruhákat annak, akinek szerintünk ez jól állna, vagy örömet szerezne, vagy poénból a cikisebb darabokat. Laza ismeretségek szövődnek, mennek az információk ide-oda, nagyon kötetlen az egész. Pesten egy kicsit más, de még mindig sokkal személyesebb, mint bemenni egy boltba és magányosan lapozgatni a vállfákat.


5 megjegyzés:

Alma írta...

gyömrői emlékként feltettem néhány képet, nosztalgiára indított ez a bejegyzésed:)

Alma írta...

A leghangulatosabb ruhavásárlásaim a gyömrői vásárban történtek, szívesen adnék el ott szappanokat is.Utánajárnál a kirakodás lehetőségének?Havonta egyszer arra járnék.

ixchel írta...

Oké! Képzeld, megint van bolhapiac. Már vasalgatom a jövő heti adagot, amit majd kivisznek a csajok. Apropó, lehet, hogy lenne pár jó cucc Sárinak, Taminak is, kijöhetnétek megnézni, ha van kedvetek. Anyu jövő hét szombatra ígérte magát, megkértem, hogy tanítson talpmasszázsra.

Alma írta...

Akár profivá is képezhetnéd magad:)

ixchel írta...

Ez a cél, legalábbis minőségileg. Nem hiszem, hogy meg tudnék élni belőle, de ha a család profitál belőle (közérzetileg, egészségileg), akkor akár egy fizetős tanfolyamon is megérné részt venni. Persze jobb így.