2010. március 19., péntek

Mondjátok meg...

Reggel gyorsan lekaptam a polcról Szabó Magda: Mondjátok meg Zsófikának c. könyvét útravalónak. Pestre menet Lacival utaztam, úgyhogy nem vettem elő, inkább elgyönyörködtem kicsit a gőzölgő szántóföldekben és élveztem, hogy kettesben lehetünk.
Hazafelé jövet kezdtem el olvasgatni, de nem sokra mentem a könyvvel: folyamatosan csorogtak a könnyeim közben. (Hullámzóóóó kedélyek?...) Annyira hasonlít a kislány az én Zsófimra. Jószívű és kifinomult, rejtőzködő kis lény. szeretem.


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pótolhatatlan! :)

ixchel írta...

Ahogy a többiek is:)

Alma írta...

Igazi egyéniség:)