Fürggyé

Szerdán hajnalban azt álmodtam, hogy bevette magát a házunkba egy patkány és itt ugrándozott vígan, míg ki nem golfoztam a partvisnyéllel. Nem kell freudi mélységekbe bocsátkozni, szétnézni is elég ahhoz, hogy az álom valóságalapját megleljem. Túlzás nélkül állíthatom, hogy alig vártam a szombatot, mikor végre ha rendet nem is, de legalább utat vágok a káoszban. A legmacerásabb részekkel kezdtem: mindent kirámoltam a faházból, elégettem a sok kartondobozt, szalmát és egyéb vackokat (de nem a műanyagokat) és szépen visszapakoltam mindent a helyére. Most, rendberakva, kisepregetve olyan kis csinos, hogy szinte sajnálom továbbadni. Szinte. Mert ha megtartjuk, ugyanúgy szét kell bontani, lebetonozni alatta, mert a kutyák "aknamunkája" miatt életveszélyesen meg van dőlve az egész. Azért lehet, hogy megérné, mert ha nem lesz, fogalmam sincs, hova teszem majd a fűnyírókat, a slagot télen, stb.
Ma még rendbeteszem a fenti tárolót, mert valahova eltűnt pár könyvtári könyv és fel kellene kutatnom. A haspadot felviszem a lányokhoz, mert itt lent csak a ruhákat pakolom rá az előszobában. A helyére mehet majd Ákos biciklije, itt szél-és esővédett helyen lehet. Még leírni is fárasztó. Szenvedjetek velem.