Részlet a Jadvigából

"Hát...elhiszem, hogy rossz rám nézned, sóhajtom a pohárba.
Jadviga?
Elfintorodom, legyintek csak: Hagyjuk!
Ha beszélni akarsz róla, bármikor.
Tudom, Miki, tudom. S megérintem az asztalon a kezét.
Vár egy kicsit, de hogy nem szólok, ő kezd bel, hogy folytassa nekem a Vogel Sarával már jó egy éve tartó történetét:
Hallottál-e már olyan nőről, aki azt mondja, hogy egyedül, csak egyedül akarna lenni?
Mi az hogy hallottam! vágom rá, s persze Jadvigára gondolok, de Miki esze már az ő hölgyén jár.
Ezt mondja, érted?, hogy egyedül! "
Mondani, persze, ezt mondja!
De nem, hogy ő komolyan. Tegnap este karonfogva sétálunk a ligetben, s kérdem tőle: Mire vágynál a legszívesebben? Erre ő, hogy: Elutazni messzire, valami tengerhez (eddig még tetszett, mert azt hittem, énvelem), feküdni a tűző napon a fövenyen. És egyedül lenni, ne szóljon hozzám senki! Na puff, gondoltam. Semmi és senki másra?, kérdem. Hát nem!, csóválja meg a fejét. No, mit szólsz?"