Részlet a Jadvigából

"Hát...elhiszem, hogy rossz rám nézned, sóhajtom a pohárba.
Jadviga?
Elfintorodom, legyintek csak: Hagyjuk!
Ha beszélni akarsz róla, bármikor.
Tudom, Miki, tudom. S megérintem az asztalon a kezét.
Vár egy kicsit, de hogy nem szólok, ő kezd bel, hogy folytassa nekem a Vogel Sarával már jó egy éve tartó történetét:
Hallottál-e már olyan nőről, aki azt mondja, hogy egyedül, csak egyedül akarna lenni?
Mi az hogy hallottam! vágom rá, s persze Jadvigára gondolok, de Miki esze már az ő hölgyén jár.
Ezt mondja, érted?, hogy egyedül! "
Mondani, persze, ezt mondja!
De nem, hogy ő komolyan. Tegnap este karonfogva sétálunk a ligetben, s kérdem tőle: Mire vágynál a legszívesebben? Erre ő, hogy: Elutazni messzire, valami tengerhez (eddig még tetszett, mert azt hittem, énvelem), feküdni a tűző napon a fövenyen. És egyedül lenni, ne szóljon hozzám senki! Na puff, gondoltam. Semmi és senki másra?, kérdem. Hát nem!, csóválja meg a fejét. No, mit szólsz?"

Hurrá!

Lassú víz partot mos...végre sikerült elintézni a munkahelyi netet.

Eastwood

Ahogy fokozódik a kánikula, az emberek egyre kevésbé igyekeznek megfelelni a társadalmi elvárásoknak. A nők lomposabbak, mint máskor, a férfiak hasig kigombolják az ingüket, az öreg nénik gátlás nélkül lökdösődnek. (Tisztelet a kivételnek, aki viszont ilyenkor otthon piheg és próbálja túlélni a hőhullámokat.) Ma hazafelé menet egy kissé leharcolt segédmunkásra lettem figyelmes. Ott, a 73-as buszon, Nike cipőjében, vászonnadrágjában és kék, SZDSZ-es pólójában olyan hidegvérrel tűrte a hitetlenkedő/szánakozó pillantásokat, mint egy született agent provocateur. Vagy egy vadnyugati hős. Sőt: párbajhős, egy igazi kalandor. Csak két megállót utaztam vele, így már nem lehettem a tanúja, a továbbiaknak. (Ha voltak egyáltalán.)

Jadviga

Laci megvette nekem a Jadviga párnáját. Nagyon megrendítő, lebilincselő.

Mini

Kitartás!

A Floridai Egyetem Viselkedéskutató Intézetének munkatársai tudományosan is bebizonyították, hogy kánikula idején hordott lenge ruhák a fő okozói a nyári melegben bekövetkezett vetéléseknek. Megfigyelték, hogy ha a tömegközlekedési eszközökön egy bizonyos szint fölé emelkedik a hosszú nyári ruhát viselők aránya (critical mass), az utasok többsége már nem képes különbséget tenni a várandós anyukák és az enyhén molett nők között, és a megszégyenüléstől rettegve nem adják át a helyüket. A tikkasztó melegtől megviselt kismamák ezek után fokozottan ki vannak téve a vetélés veszélyeinek.

A BKV vezetősége ezért kéri, hogy az utasbiztonsági szempontból megkérdőjelezhető személyek (indokolatlanul kismamaruhát viselők) a hőségriadó idején ne szálljanak fel a 4-es, és a 6-os villamosra, úticéljukat gyalogosan közelítsék meg.

Köszönjük.

Babonaságok

Nem igaz, hogy a horoszkópom szerint skorpió vagyok, az aszcendensem rák, mégsincs semmi közöm a varráshoz. Tavalyelőtt turiztam magamnak egy bénán kiszabott párnahuzatot. A közepén egy enervált indiai herceg ring díszes elefántja hátán. Jogarát maga elé tartja, mintha így akarná elhárítani a rontó kezeket. Megsajnáltam, mert az egyik szélén pont félbevágták szegényt, úgyhogy megvettem és hazahoztam. Szétszabdaltam egy régi bordó bársonyingemet, gondoltam, ebből teremtem meg neki a hatásos keretet. Pár napig eljátszogattam a gondolattal, hogy s mint fogom bevezetni a párnahuzataink szűk körű klubjába, papíron megtervezgettem, aztán félretettem valami rendrakás alkalmából. Ma újból elővettem a varrógépet, hogy az ascendensemből erőt merítve beszűkítsem az új nadrágom szárát. Szegény félbevágott herceg szemrehányóan pislogott ki a dobozból. Mindketten tudtuk, hogy hiába.

Nőies játékok

http://www.youtube.com/watch?v=s_-CzU1cqbo&feature=related

A történet II.Károly Angliájában, egy fontos színháztörténeti korszakváltás idején játszódik: az addig bevett szokással ellentétben ezentúl a női szerepeket már nem nőknek öltözött férfiak játszák, hanem valódi, hús-vér nők. A két főszereplő az utolsó átöltözött férfiszínész és az első színésznő, személyükben konfrontálódik két korszak, egy már elavult és egy még kiforratlan játékstílus. Az első tapasztalatait nem lehet a következőbe átültetni, az előbbi eszköztára az utóbbiban használhatatlan, hamis. A végkövetkeztetés hogy egymás nélkül nem boldogulhatnak.

Ez a Billy Crudup nem egy nagy színész, de a történet tetszik.
Találtam egy jó írást az átöltözésről. Ollózhatnék belőle, de inkább betszem ide a linket.

http://www.inaplo.hu/na/naput_2001/2001_03/079.htm

Tükröm-tükröm

Érdekes, hogy némely embereknek milyen fontos mások véleménye. Van nálunk egy nyomozó, akit eleinte csak magamban, manapság már szemtől-szemben is inkvizítor atyának nevezek. (Okos és vicces egyébként.) Ma fél órán keresztül azért nyüstölt, hogy mondjam el róla a véleményemet. Számomra ez teljesen felfoghatatlan. Mondjuk ez a fickó tényleg örökösen visszajelzéseket keres: mindent megtesz azért, hogy reagáljanak rá az emberek. Nem úgy, mint a szoknyavadász kollégák, inkább mint a denevérek, akik visszaverődő hanghullámok segítségével tájékozódnak. Fura figura.

Hűség

Az a fajta hűség, ami a "nem szabad"-érzésből táplálkozik, inkább árt, mint használ: mindkét fél számára megalázó. Tűzre vele! Talán sarjad a helyén egy szebb virág.