Nuca

Tegnap este megérkezett a várva-várt kiscica. Olyan picike! Már el is felejtettem, hogy mekkora egy hathetes cicus. Bagira is jóval nagyobb volt, mikor megtaláltuk, meg az előző macsek is. Szerettem volna feltenni róla videót, de annyira nagy felbontású, hogy tizenöt percig nyűglődött vele a gép, úgyhogy maradtak a fényképek.

Nagyon aranyos. Először a nyuszival barátkozott össze, tőlünk nagyon félt. Jó ideig kerülgetett minket, mire a legcsendesebbhez, Zsófihoz merészkedett (aki meg volt róla győződve, hogy utálni fogja a cica.) Megszagolta a zokniját, aztán elkezdett bújni, dorombolni, majd szép lassan mindenkinek bizalmat szavazott. Nagyon kis tiszta (mint a legtöbb macska, tudom), az első pillanattól használja az alomtálat és sokat mosakszik. Még nem nagyon díjazza, ha felvesszük, rögtön menekülőre veszi a figurát. Már óvatos vagyok, mikor azt mondom: látszik rajta, hogy csajszi, mert Bageszkánál is hetekig ez volt a véleményem, míg a hasa alá nem néztem. ("Annyira okos, csak lány lehet!")
Dóri tojássárgás forralt tejjel etette reggel, kiskanállal.
Ében először jól megugatta szegénykét, azóta őrzi, nehogy kimenjen a kertből. Nem tudom, szeretni fogja-e annyira, mint Diegot, vagy csak egyszeri találkozás volt, majd kiderül. Nem fogok sírni, ha őt nem fogja szoptatni, csak megtűri, játszik vele időnként, vigyáz rá.