Őszintén

Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, be kell hogy valljam: nem is igazán bánom, hogy megtörtént ez az átszervezés, bármilyen idegesítő is néhány történés, stb. Nem mazochizmusból. Mióta egy kis távolságot tartok az egésztől, szórakoztat. Mikor a Limonádét olvastam, egy kis sunyi irigységet éreztem (mintha bármi irigylésre méltó lett volna a helyzetében), amiért így ki tudta nevetni az abszurdumot, amiben élt.
A hivatalvezetőnk már jópár évet lehúzott a Tevében, most a főosztállyal együtt költözöttt ki hozzánk. Nagyon érdekes, ahogy a felső vezetők közötti apró-cseprő intrikákról beszél (akivel megtörténik, az persze kevésbé érzi pitinek az eseményeket). Mindig hitetlenkedve bámultam azokra, akik egyáltalán átlátják az ilyemiket, nemhogy energiát pazarolnak a részvételre. Bezzeg a brazil szapiopik megedzhettek volna, de mostmár késő...az elsődleges tanulság, hogy a vezetők továbbra is a machiavellista logika szerint teszik a dolgukat(vagy amit annak hisznek), mintha vezetéstechnikailag mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt. (Bár burkoltan azért erre hajaznak a modern kor elméletei is.) Shakespeare-t kellene olvasnom, de nincs rá időm. (Mintha az irodalomtörténetben mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt.)