Szeretem a lekvárokat, de csak a citrusfélékből készülteknek vagyok a rabja. A recept eléggé közismert, és szinte égbekiáltóan sok cukrot tartalmaz, de mit csináljak, ha így finom? És a cukortól lesz ilyen gyönyörű színe és karamelles íze:
.jpg)
4 db kezeletlen, érett citrom
750gr cukor
1 ek pektin vagy Zseléfix
A citromokat megmosom, a végeit levágom és annyi vízben teszem fel főni, ami ellepi. Kb. egy óráig tart, míg puhára főnek, közben ha kell, pótolgatom a vizet.
Ha puhára főttek, kiveszem a citromokat a vízből, kicsit hagyom kihűlni, aztán vékony csíkokra vágom, közben az összes magtól megszabadítom őket. A vágódeszkát egy kicsit magasabb peremű tálcába tettem, hogy a lecsorgó nedveket felfogja - ezekre mindre szükség lesz.
Lemérem, mennyi maradt a főzővízből, és 750ml-re kiegészítem. 750 gr. cukrot keverek bele és a vékonyra vágott citromokat minden lével együtt, ami a vagdosás közben keletkezett. Most jön az a rész, hogy addig főzzük, míg egy hideg porcelán tálkára cseppentve már kissé zselészerűen megmarad a lé. Hosszú folyamat! Cserébe órákig tartó aromaterápia zajlik, ahogy mindent belemg ez a finom, friss illat. Ekkorra már szép, borostyánsárga színe és enyhén karamelles íze lett a lekvárnak. Én még belekevertem egy ek. Zseléfixet, biztos, ami biztos. Itt kétfelé szedtem a lekvárt, kísérleti célból a nagyobbik részbe belekevertem egy kis vaníliás cukrot, a másikba egy kanálnyi friss mentát, üvegekbe töltöttem és a Jóistenre bíztam reggelig.
Természetesen reggel kibontottam az egyik üveggel. Tanulság, hogy a cukros lében már nem puhul tovább a citrom héja, szóval, ha a sima vízben nem főtt teljesen puhára, utána már nem fog, inkább olyan kandírozott, kicsit kemény állaga lett. Én persze így is imádom.
A vanília kicsit behízelgően kedves íze majdnem kiegyensúlyozta viszont a citrom fanyarkásságát, de a karaktere azért megmaradt. Legközelebb igazi vaníliával főzöm majd, jól is fog kinézni az üvegben. A mentásról majd később nyilatkozom, ha sikerült kibontatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése