Mostanában azzal szórakozom reggelente, hogy az égbolt színét próbálom beazonosítani. Megunhatatlan, merthogy mindennap más. Megtörik a monotónia és azzal, hogy megneveztem, birtoklom, az enyém. Otthon vagyok benne. Tetszik ez a játék. Azon gondolkoztam ma reggel, hogy ezentúl a naptáramban vezetem majd az ég színeváltozásait. Így fog majd kinézni a kis noteszem:
Január 18: zafírkék.
Január 19: kasmírkék.stb.
Január 20: encián
Jauár 21: búzavirágkék. És utána ilyenek: fogorvos 17.30. Vagy: hajfestés! Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak, amúgy se túl színes a naptáram, de ez így télidőben elmegy. Szeretném, ha ilyesmik is lehetnének már benne: uszoda, 72 kg, Korai Öröm koncert, A38 hajó, Katával tali, Holdvilág-árok, Balatonberény.
A minap azon gondolkodtam, micsoda kiaknázatlan lehetőségek vannak a vizsgaidőszak alatt feltörő kreativitás-cunamiban. Ez ám a humán erőforrás. Nézi-nézi a tananyagot az ember lánya és hirtelen kiszínesedik körülötte a világ és előtör belőle a az ellenállhatatlan vágy, hogy most kéne valamit lecsiszolni, kifesteni, feltakarítani, megfőzni (felkelti a figyelmét valami körmönfont recept, amire amúgy rá se nézne) hát ha még a libidó is csúcsrajár. Tán írna is egy szonettet, érzi: most menne. Csak tanulni ne kelljen azt, ott! Valaki megkönyörülne rajta és akkor bizonyára megszülethetnének azok a remekművek, és foganhatnának a csodagyerekek, nyilván. Ehelyett sóhajt egyet és mégegyszer körbeudvarolja a tanulnivalót. Hiba! Ha lecsiszolná, kifestené, kitakarítaná, megfőzné, ha eltűnne egy kis időre a hálószobában (még ha nem is csodagyereknemzés céljából), utána talán jobban menne a tanulás. De azért jó ám felnőttfejjel tanulni, a vizsgaidőszak kivételével annyi öröm van benne! Mert nem muszáj, hanem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése