De jó könyvet olvastam megint. ( Köszi, Tünde a facebookon a posztot.) Nagyon szeretem a kortárs irodalmat (is), ez meg kifejezetten friss témájú. A "Szükségnapló" alcímet viseli, de karanténnaplóként is emlegetik a méltató cikkek. És erről is szól, meg arról, hogy az illúzióink, a virtuális valóság, bakancslisták hogyan feledtetik el velünk, teszik zárójelbe a valóságos életünket. Most szándékosan egy olyan fejezetet idézek ide, ami éppen nem érzelmileg érintett meg nagyon (mert ilyen is sok volt), hanem egyszerűen csak úgy jó, ahogy van. Úgyis az Olvasóról szól, tehát mindannyiunkról.
"Mindenki rá mos, mindenki rá főz, mindenki rá vár. Ebben a szövegben mindenki arra mos, arra főz és arra vár, aki olvassa. Senki nem akar kimaradni a könyvből, úgy nézni a könyvben zajló eseményeket, ahogyan egy természetbúvár vizsgálja a kutatása tárgyát, s mindegy, hogy az egy mikroszkópon keresztül észlelhető lény vagy egy aranyos állatka, a gyerekek kedvence, amely állatka olyan szépen beszél a rajzfilmekben, ahogy a gyerekek szoktak, mert a gyerekek, gondolják a rajzfilmek készítői, így tudnak azonosulni egy fontos szereplővel, s megélni élményszerűen azt, ami történik, akár kalandokról, akár érzelmekről van szó. Nem, a könyvet senki nem akarja úgy olvasni, mintha egy ismeretterjesztő előadás lenne az ott szereplő férfiakról és nőkről, az olvasó magát szeretné olvasni. Csak annyiban szeretne reflektív lenni, amennyiben még benne maradhat az azonosságban, amennyiben meg tudja őrizni a naiv belefeledkezést az olvasásba. a gondolkodó olvasás nincs llentétben a belefeledkező olvasással, csak az irodalomelmélet rajongói hiszik azt, hogy aki belefeledkező olvasó, az egyben hülye is, hisz mit tud az a szerkezetről meg a nyelvről. a belefeledkező olvasó gondolkodó olvasó, aki a maga tapasztalati mérlegén a saját sorsán méri a hitelességet, s könnyen rajtaveszt az a szöveg, amely elkápráztatja ugyan a szakembert a különleges megoldásokkal, ám elvérzikaz olvasó hitelügyi elvárásain. Azért olvasunk, mert át akarjuk élni, méghozzá a legmélyebb érzéseinket is csatasorba állítva azt, ami a szövegben történik. A könyv soha nem egypólusú ajánlat, amire ha nem tudsz rácsatlakozni, elvesztél, ahogyan az olvasó sem egypólusú. Mű és olvasó a befogadás széles spektrumán képes mozogni, a szöveg értelmezési tarománya rendkívül flexibilis, miként az olvasó is flexibilis. Amíg nem bukkan csalásra, benne marad a teremtett térben. Nem baj, ha kés forog benne, nem baj, ha eret vág rajta, csak ne hazudjon. Anyegin nekem főz, Bovaryné nekem főz, Anna Karenina nekem főz, Miskin herceg nekem főz, Jozef K. nekem főz, Leopold Bloom nekem főz és nekem is mos. Vasalni nem kell, megszoktam már, hogy vasalatlan ruhában járok, vasalatlanban és kopottban, épp annyira kopottban, amiben még jól érzem magam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése