Na végre - tortilla

Ha van vitathatatlan családi kedvenc, az a tortilla. Régebben volt egy-két szárnyaszegett próbálkozásom ebben a témakörben, de egytől-egyig kudarcba fulladtak. Igazából akkor se vonzott a tortillasütés és most is szívesen kihagynám, de sajnos az éppen ehető kategóriába tartozó tortilla is a megfizethetőség határán van. Ebben Dóri véleménye a mérvadó: amit feltét nélkül, magában is megeszik, az a jó tészta. Ilyet eddig még nem találtunk. Az eredeti, mexikói tortillát speciális előkezelésen átesett, ún. masa harina kukoricalisztből készítik, nálunk a legolcsóbban 900FT-ért láttam. 

Úgyhogy az első tortillámhoz mezei magyar kukoricalisztet és búza finomlisztet használtam fele-fele arányban. Egy régi palacsintasütőben sütöttem. Az egyetlen vigaszom az infernális füstben csak az volt, hogy már ez is sokkal finomabb volt, mint az eddig kóstolt kuoricalepányek. Kereszthuzat és újratervezés. 

Sajnos, mint minden tortilla, ez is hamar törékennyé vált, de mondjuk annyira nem zavart, mert igazából a lasagnéhoz sütüttem, abban meg mindegy. A maradékot töltögettük, ahogy lehetett. Ma viszont sikerült megtalálni az orvosságot erre a problémára is. Tádám:

- 300gr kukoricalliszt

- 300gr finomliszt

- 1.5 dl olaj

- 2 tk só

- 1 cs sütőpor

- 50gr burgonyapehely 

A száraz hozzávalókat és az olajat egy fakanállal összekevertem, aztán annyi melegvízzel, amennyit kényelmesen felvett, egy közepesen lágy, nyújtható tésztát dagasztottam. 10 percet állni hagytam, lisztezett deszkán hajszálvékony korongokat nyújtogattam belőle és a palacsintasütőben kisütöttem. 

Ízre, állagra olyasmi lett, ahogy elképzeltem: ha annyira megsül, hogy a finom barna foltok is megjelennek rajta, akkor is szépen hajtogatható, tölthető.

A palacsintasütő helyett elektromos palacsintasütőben a kertben, teraszon is meg lehet sütni, vagy simán tárcsán ,ha valaki nem él a kerti sütögetéstől és akkor a lakás se füstölődik fel és buli is.