Na végre - tortilla

Ha van vitathatatlan családi kedvenc, az a tortilla. Régebben volt egy-két szárnyaszegett próbálkozásom ebben a témakörben, de egytől-egyig kudarcba fulladtak. Igazából akkor se vonzott a tortillasütés és most is szívesen kihagynám, de sajnos az éppen ehető kategóriába tartozó tortilla is a megfizethetőség határán van. Ebben Dóri véleménye a mérvadó: amit feltét nélkül, magában is megeszik, az a jó tészta. Ilyet eddig még nem találtunk. Az eredeti, mexikói tortillát speciális előkezelésen átesett, ún. masa harina kukoricalisztből készítik, nálunk a legolcsóbban 900FT-ért láttam. 

Úgyhogy az első tortillámhoz mezei magyar kukoricalisztet és búza finomlisztet használtam fele-fele arányban. Egy régi palacsintasütőben sütöttem. Az egyetlen vigaszom az infernális füstben csak az volt, hogy már ez is sokkal finomabb volt, mint az eddig kóstolt kuoricalepányek. Kereszthuzat és újratervezés. 

Sajnos, mint minden tortilla, ez is hamar törékennyé vált, de mondjuk annyira nem zavart, mert igazából a lasagnéhoz sütüttem, abban meg mindegy. A maradékot töltögettük, ahogy lehetett. Ma viszont sikerült megtalálni az orvosságot erre a problémára is. Tádám:

- 300gr kukoricalliszt

- 300gr finomliszt

- 1.5 dl olaj

- 2 tk só

- 1 cs sütőpor

- 50gr burgonyapehely 

A száraz hozzávalókat és az olajat egy fakanállal összekevertem, aztán annyi melegvízzel, amennyit kényelmesen felvett, egy közepesen lágy, nyújtható tésztát dagasztottam. 10 percet állni hagytam, lisztezett deszkán hajszálvékony korongokat nyújtogattam belőle és a palacsintasütőben kisütöttem. 

Ízre, állagra olyasmi lett, ahogy elképzeltem: ha annyira megsül, hogy a finom barna foltok is megjelennek rajta, akkor is szépen hajtogatható, tölthető.

A palacsintasütő helyett elektromos palacsintasütőben a kertben, teraszon is meg lehet sütni, vagy simán tárcsán ,ha valaki nem él a kerti sütögetéstől és akkor a lakás se füstölődik fel és buli is. 

Állj bele a mélybe

Egyre jobban megbecsülöm azokat az énekeseket, akik klasszikus zenei képzettség, eszköztár birtokában léptek könnyűzenei pályára. A Meszecsinka énekese, Oláh Annamária is operaénekesből indult el  világzene fortyogó bugyrai felé a Korai Öröm gitárosával és barátaival. A  zenéjük egész egyszerűen hipnotizáló erejű. Egy tömör, jellemző mondat, (amit sajnos nem én találtam ki): kicsi líra egy nagy, pszichedelikus dunyha alatt. Veszélyes is, mert ez az örvény biztosan levisz a mélybe. Mondhatnám: mélyvíz, csak úszóknak, de itt talán bölcsebb nem tempózni. Azt se tudom, szeretem-e, de muszáj vissza-visszahallgatnom.

Norman Doidge: A változó agy

Ezt a könyvélményemet Dórinak köszönhetem, aki az apját lepte meg vele szülinapjára. Így vándorolt hozzám. Azokból a izgalmas kísérletekből szemezget, amelyek a XX-XXI.században megdöntötték a Descartes óta uralkodó szemléletmódot, ami az emberi testre és főleg az agyra mint egy gépezetre tekintett. Rengeteget reménytelen eset nyerhetett második esélyt ennek a dogmának a túlhaladásával. Nagyon izgalmas kísérletek, esetleírások sorjáznak és bizonyítják, hogyan lehetséges szenvedélybetegségekből meggyógyulni, kezelni a fantomfájdalmat, agyvérzést, súlyos agysérülést elszenvedők számára a felépülés, tanulási zavaros gyerekek figyelmét megragadni és persze, hogy mi is történik velünk életünk legfelemelőbb pillanataiban. 

Érdemes többször is elolvasni. Ide az utolsó fejezetek egyikéből másolok be egy figyelemreméltó részt. (Amennyiben Asimov után még mondhat valaki figyelemreméltót erről a kérdésről, aki viszont nem kísérletek, hanem megfigyelés, logika, intuíció és hát benne lakó természetes intelligencia, sőt zsenialitás révén jutott el ezekhez a gondolatokhoz. Erre is jók a zsenik. Kérdéseikkel, játékaikkal utat mutatnak a szorgalmas és módszeres tudósoknak.)

" Mc Luhan úgy vélte, hogy a kommunikációs médiumok kiterjesztik a képességeinket, ugyanakkor belénk is robbannak. Első médiumtörvénye szerint minden médium az ember valamely aspektusának a kiterjesztése. Az írás, amikor tollal papírra vetjük a gondolatainkat, kiterjeszti az emlékezetet, az autó a lábat "terjeszti ki", a ruha pedig a bőrt. Az elektronikus médiumok az idegrendszerünk kiterjesztései: a távíró, a rádió és a telefon megnöveli az emberi fül hatótávolságát, a televízió a szemét és a látását, a számítógép a központi idegrendszerünk feldolgozókapacitását fokozza. Mc Luhan szerint az idegrendszer kiterjesztése során maga az idegrendszer is megváltozik. 

...

Az elektronikus médiumok azért képesek olyan hatékonyan megváltoztatni az idegrendszert, mert hasonló módon működnek, alapvetően kompatibilisek vele, és ezért könnyen összekapcsolhatóak. Mindkettőben elektromos jelek azonnali átvitele szükséges a kapcsolatok kiépítéséhez. Idegrendszerünk plasztikusságának köszönhetően kihasználja ezt a kompatibilitást, és összeolvadhat az elektronikus médiummal egyetlen, nagyobb rendszert alkotva vele. Sőt az ilyen rendszereknek eleve olyan a természete, hogy összeolvadjanak, függetlenül attól, hogy biológiai jellegűek vagy az ember által alkotottak-e. Az idegrendszer egy belső médium, amely a test belső részei között közvetít üzeneteket. Az evolúció arra hozta létre, hogy a többsejtű szervezetekben, például bennünk ugyanazt a szerepet töltse be, amit az elektronikus médiumok az emberiség életében - azaz összekapcsolják az egymástól különálló részeket.  

Mc Luhan meglehetős iróniával beszél az idegrendszer és az én efféle elektronikus kiterjesztéséről: "Az ember immár kezdi a koponyáján kívül hordani az agyát és a bőrén kívül az idegeit. ...Ma, az elektromos technológiák több mint egy évszázados használata után, központi idegrendszerünket globális ölelésként terjesztettük ki, s bolygónkra vonatkoztatva eltüntettük a teret és az időt. " Ezt a kiterjesztést pedig az teszi lehetővé, hogy plasztikus idegrendszerünk képes egysíteni magát egy elektronikus rendszerrel."