Julie kisasszony

Jaj, de megdöbbentően jó filmet láttam tegnap. Még mindig a hatása alatt vagyok és számomra teljesen másról szól, mint amiket olvastam. És ez a Colin Farrel ilyet is tud, ez komoly? Mindhárom színész nagyszerű volt, de ö, zseniális, egy nagyon nehéz szerepben, ahol nagyonis megvan annak a veszélye, hogy túljátssza, hamissá váljon. Ehelyett mélyen átélt es pontos alakítást nyujtott, remek volt. A sztori egyrészt valóban egy talán romantikus? mindenesetre erotikával bőven átitatott történet, de ennél sokkal több: kíméletlen társadalomkritika. Hát persze, hogy svéd (író színdarabja alapján), hát persze, hogy skandináv. Arról szól hogy milyen beteges és kifacsart egy szélsőséges egyenlőtlenségekre épülő társadalom. Hogy ront meg minden eredendően szép és természetes viszonyt, mivé alacsonyít egyrészt a túlélési ösztön, másrészt az úr-szolga kötelék. És ha ez még nem lenne elég: a férfi-nő viszony, mint az örök darázsfészek. Strindberg így élte meg és mivel író volt, ezt sem tagadta le, ahogy a saját traumáit, pszichózisát sem. Aztán a kötelességek, a merev társadalmi szabályok látszólagos megtartó erejéről, és ennek a törékenységéről, hogyan omlik ez kártyavárként össze, ha egy pillére megsérül, mennyit is ér ez valójában. Hogy lesz látszólag jóravaló emberből gazember, ha csak nincs igazi tartása, belülről jövő késztetése valakinek a jóságra. Micsoda ösztönlényekké teszi enélkül az embereket a nyomor, úristen. Állítólag Strindberg nőgyűlölő volt, de én ezt nem hiszem. Szerintem tökéletesen tisztában volt a saját betegsége tragédiájával: áhította a harmóniát, de képtelen volt megteremteni. Így hát remekműveket alkotott, amilyen ez is.q