Nem igaz, hogy nekem semmi sem szent, bár sokminden vicc tárgyát képezi, amin ugyebár nem nevetünk, csak belül. Többnyire nem emberek, csak jelenségek.
Ma felszállt egy pasas a négyes villamosra. Negyven év körüli, enyhén őszülő vilagosbarna haj, vagyishogy: frizura, gyönyörű arcél, gondozott, dús szakáll. Egy szálkásszőrű tacskóval az oldalán. Az öltözéke az ősz visszafogott szineiben. Nézem, nézem. Hát én ezt az arcot ismerem. Ez Dessewffy Arisztid, aradi vértanú. És itt zötykölődik mellettem a 4-es villamoson egy szálkásszőrű tacsival. A szálkásszőrű tacskó kajtatóeb. De vajon mit kajtat egy aradi vértanú oldalán? A négyes villamoson. Hát, ahogy a női tekinteteket és Arisztid közönyös pillantását elnézem, semmi esetre sem apróvadat. Szép ez a férfi. Mint egy Jókai-regényhős. Hős?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése