Jön a nyár, a családi nyaralások szezonja. Spanyolország, Görögország, Horvát, mert oda mennek sokan: Horvátba (amit, ha nagyon fáradt vagyok, a mai napig Horváthországnak írok, ez annyira gáz :D). Annyiféleképpen lehet utazni. A legyeszerűbb: turistabusz, apartmantelep, félpanzió. Semmilyen kreativtást nem igényel. Valaha luxusnak számított, manapság ez már mennyire nem nagy szám. Drága is és csak alapellátást kapsz érte, közben a család egész éves költségvetését kifilézi. Ezt az ember már előre érzi, de mikor felszáll a nyugdíjasok közé a műfogsorragasztó-szagba: így lesz és nincs menekvés. 15 éve is így volt, de sokan mégis mindig így utaznak. Mindig. Nem száll vonatra, nincs az az isten. De ha ez így van, nem a saját életünket éljük, hanem a szüleink generációjáét. Ez a nyolcvanas-kikencvenes évek luxusa. Teljesen elavult! A XXI.században élünk, az internet, a dombornyomott hitelkártya (amivel bárhol lehet fizetni), az Európai Unió világában. Nincs szükség utazási irodákra, bárki tud magának szállást, vonatjegyet foglalni, útvonaltervet nyomtatni magának. Sőt, repülőjegyet is. Tetszésünk szerint utazhatunk és igazi, életreszóló élményekkel gazdagodhatunk ugyanannyiért. Csak hát a kutya nem itt van elásva.
Makacsul nem beszélünk semmiféle nyelvet a sajátunkon kívül és ezt egyre cikibb a fiatalkorunk orosztanáraira fogni, ahogy telik az idő. Mert hát oroszul se tudunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése