Kerepesi úti "száműzetésünk" első kellemes meglepetése a takarító bácsi volt. A közintézmények nincsenek nagyon elkényeztetve tisztaság tekintetében. Az előző helyünkön rendszeresen mi takarítottunk: a szemétszedésen és a WC-tisztításon kívül mást nemigen végeztek el a takarítók. A függönyöket hazahoztam kimosni, ablakot pucoltunk, felmostunk, mint a kisangyal. És még így is csak a tűzoltás ment.
Taki bácsi bácsi sváb gyerek. Ezt nem győzi hangsúlyozni. Hogy ne hagyjon kétséget bennünk, erre hetente emlékeztet is. Sváb gyerek az, aki örökösen hadban áll az egész világgal. Nem tudja befogni a száját, mindenkinél mindent jobban tud és hetente összeveszik a főnökeivel. Mindegyikkel. És persze dokumentál: akit nem szeret, arról fényképes anyagot gyűjt, hogy hagyta a WC-t, milyen kupi van az irodájában, stb. és ezeket a "bizonyítékokat" nem fél használni, ha úgy hozza a Sors. Cserébe a legrosszabb feladatokat osztják rá, így minden napra akad berzenkednivaló. Így áll össze a jin és a jang, ez az üzemanyag. Feldúlt arccal, villogó szemekkel tömi a szemeteszsákokat és csak arra vár, hogy megkérdezzék, mi baja. Akkor kitör belőle a keserű szózuhatag és megkönnyebbül. De nem miránk mérges, minket érdekes módon szeret, de tényleg. Én tudom, mert sajnos látom, hogy a közbeszerzési eljárásoknak köszönhetően egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy közintézményben mindig legyen a mosdókban kéztörlő, wc papír, szappan, egyebek, hogyan amortizálódik minden. Taki bácsi kalandos utakon, udvarolva, zsarolva, raktárossal összekacsintva mindig megoldja, hogy nekünk mindenünk legyen és abból is a lehető legjobb. Amit csak tud, megszerel. Nagyon találékony! Addig ügyeskedik a nikotinnal átitatott ujjaival, míg életet lehel bármibe a semmire se jó mobiltelefontól a wc-tartályig. Elképesztő a praktikus intelligenciája. Szuper szakember lenne, ha lett volna türelme az iskolapadban ülni és a szokásos nehézségeken végigküzdeni magát, ezért állandóan ügyeskedik, fusizik. Így marad az, hogy nem tudja, de érti, amit csinál. Vág az esze, a jég hátán is megél, de kínkeservesen. A nagy ego mögött nyilván egy csomó bizonytalanság van amiatt, mert érzi a hiányosságait, de nyilván erről nem beszélünk. Taki bácsi nem tud helyesen írni, de a zenei ízlése kifinomult. Nem tudja leírni, de Mike Oldfield-et, Ravi Shankart és Jean Michelle Jarre-t hallgat. Az általunk kinyírt dísznövényeket atyaian pátyolgatja. A múltkor átültette és szemrehányóan az ablakpárkányra állította az általam a kukába hajított félkopasz korallvirágot. Megmaradt. (A növény.) Szóval jó arc, én csípem.
1 megjegyzés:
:D
Megjegyzés küldése